2013. január 23.
Az életem regényében egy új fejezet kezdődik.
...valamiben gyökeres változást hoz.
Engeded-e?
Valami meghal, valamitől végleg megszabadulok, hogy helyet kapjon az Új!!!
Félsz-e vagy fellélegzel és megkönnyebbülsz?
Engedem vagy sem?
A Halál=átalakulás,
forma-váltás,
születése az újnak,
visszafordíthatatlanul,
maradéktalanul eltűnik a régi...
Vállalom-e, hogy méltósággal, szeretettel elengedem azokat az élethelyzeteket, kapcsolatokat, energiákat, eszméket, hitrendszereket, amelyek már nem szolgálják a magam és a mások fejlődését?
Észreveszed-e?
Észreveszed-e azt, ami van?
Merem-e? Merem-e látni, merem-e érezni azt, ami van?
Engedem-e meghalni azokat a részeimet, amiket meglátok, megérzek, azokat amik nem szolgálják a fejlődésemet, az örömöt, a békét és a nyugalmat...
Vagy folyamatosan újraélesztem, és hagyom, hogy (fél)revezessenek. Újraélesztem? Istenem...
hogy helyet adjon a következőnek.
Pillanatról pillanatra meghal a pillanat,
hogy örömmel helyet adjon
a következő pillanat örömének.
A Tapasztalás örömének.
Látod ezt,
érzed ezt,
élvezed ezt?
Vagy olyan természetesnek veszed
hogy fel sem tűnik,
mi zajlik benned
és körülötted?
Kár.
Ébredj, és engedj közel.
Ébredj és engedd közel.
Ébredj és engedd
élni benned
az Életet.
Serenity
Fotó: @pintereka
