Féltem élni...

Féltem élni - merek félni - szeretek élni❤️egy emlék...

2014. október 12.

Emlékszem, amikor egy Mese utcai csoportos gyakorlás alkalmával először vettem észre, hogy bíz' én FÉLEK ÉLNI.  Aki ismert, senki nem is értette, hogy lehet ez bennem, amikor sziporkázom állandóan. 

Ma még inkább érzem, hogy milyen volt az az élet, ahol önerőből és a hiányok foltozgatásából épült fel az örömteli életem. Így lett a vége a teljes testi-lelki fáradtság. Látványos a különbség érzésben és a kapcsolódásainkban is, amikor felszabadultan és örömmel telten vagyunk valahol jelen, vagy megfelelésből. Az egyiket a nyugalom, a másikat a hiányok mozgatját. Most ezt így nagyon lecsupaszítva. Ha azt érzem, hogy szivárog belőlem a lelkesedés, mint egy véreb figyelek: mire vágyik igazán most a szívem?

Ahogy mostanában jövök-megyek, végtelen nyugalommal tölt el annak a tudata, hogy senki semmit nem tud elrontani - mert a TAPASZTALÁSOK építenek bennünket pontról-pontra. Persze lehet rossz lovon ülni, és más irányba vágtatni, mint, ami a valódi épülésünket szolgálja. Mindegy hogy milyen az előjele a történésnek, a javunkra válhat, ha hajlandóak vagyunk öszintén a szívünkbe nézni. Ott mindig ott van a tiszta igazság: egyszerűen. Tágul a nyugalom bennem és körülöttem. Közben minden régi helyzet újra megmutatja magát, hiszen az isteni tervem a beteljesülésére vár - és igazi áldás, amikor nem a szokások működnek bennem, hanem a friss és pillanatnyi józan jelenlét.

...és amikor kapcsolódunk a Forráshoz, akkor eltűnnek az előjelek és maradnak az ÉL-mények...

...és most élvezem, hogy merek élni, merek kérni, merek félni...

...és élvezem, hogy VAN életem...

Ehhez íme egy tavalyi kincs...

ÁLDÁS

Új Életem

Új formája;

itt él Bennem.

Engedem,

hogy 

megszülessen.

Miért jöttem?

Hogy az Öröm

elterjedjen.

Elterjedjen,

S Benned,

S Bennünk

Fény lehessen.

Atyám, kérlek

Áldj meg 

engem, 

hogy a léptem

és a Létem

Örömmel telt,

s Áldott

Legyen.

Serenity, 2013. 12.15. hajnali 3:49