Ölelésgyógyász leszek?

2014. június 30-án született...csinosítottam rajta egy kicsit :)

Íme:

Egy lavina indult el bennem...ám legyen...ezt is vállalom...ha már itt maradtam ebben a testben :) :) :) 

 Azzal az érzéssel ébredtem ma fel, hogy milyen szívszorító látnom, amikor úgy élnek egymás mellett emberek hosszúhosszúhosszú évek óta, hogy nem ölelnek, nem érintenek...Sőt!!! Még bele is pirulnak a szégyenbe: jaaajjj, ne szórakozzááááá máááán, itt mindenki előtt??? Vagy: dühösen leteremtik a másikat, mit akarsz heeee.

...és a Zen Mesternőm ilyenkor mindig hozzátette: ne legyen szívszorító Ildikém...

Persze, persze értem én, hogy mindennek meg van a helye és az ideje. Jómagam sem arra gondolok, hogy aprópénzre kellene váltani a meghitt alkalmakat.

Amikor az egyik tanítómnak mondtam anno, hogy úgy hiányzik az ölelés, hogy szinte fáj, akkor azt mondta: fokozatosan térj hozzá vissza; Kezd a villanyoszloppal, mert az nem fogja félreérteni :) :) :) Aztán jönnek a fák, az állatok és a végére hagyd az embereket...Később nyert értelmet minden lépés.

A fákkal, kutyákkal már jól meg vagyunk, és mintha az emberekkel is múúúködne valami, mert nem fáj már az ölelés hiánya.

 A fiatalok a hódítás és a választás idején boldogan bújnak egymás karjába. Aztán jön a döntés a közös életről és jön a közös öröm gyümölcse a drága apró kincs, az ajándék az Égtől: a gyermekeink. 

És van ahol épp az Ő érkezésükkel, mintha egy ék kerülne a két szerelmes közé. Miért? Mikor kezdődött? Észre vették-e? Mi az a félelem, ami elveszi a figyelmet az ölelő karok örömétől? Mi az a gondolat, ami feltételeket kezd gyártani az ölelésért cserében? Blablabla....lehet előtte is csak kötelességből/szokásból/fogadásból/reflexből bújtak össze? Lehet nemis volt szerelem? Minél több gyermek érkezik, annál nagyobb távolság születik? Nem tudom, csak játszom a gondolatokkal...

 Emlékszem, amikor azon a bizonyos 2007-es nyári indián szertartáson azt mondtam, hogy nevetni, sírni és ölelni kívánom megtanítani az embereket. És biza azt látom, hogy ennek is eljött az ideje...Legyen, legyen.  

Emlékeztek a 3 üzenetre? Több helyen leírtam már, de ha te eddig nem jártál felém, nem tudhatod. Szóval itt vannak:

 1. Ne a hiányra koncentrálj! - szerintem mindegy mióta nem ölelted meg a párod, barátod, stb; tedd...lehet, hogy furcsán fog nézni, és azt kérdi mit akarsz?...akkor eggyel több indok, hogy folytasd a gyakorlást, és ne tántorícccson el a gondolat a tetteidtől :) Figyelj, és vedd észre a lehetőséget, a következő alkalmat 1 ölelésre...csak úgy :) mert ölelni jóóó :) ölelkezni is :) Nem akárkivel, nem akárhol. 

2. Lejárt a magányos utak ideje - láttatok már párkapcsolatban élő magányos embereket? Sajna létezik. Élnek egymás mellett, mint két szőlő karó, és már az sem jut eszükbe, hogy azt megkérdezzék egymástól: hogy vagy?...innen elég hosszú az út az ölelésig. A sablonos "holvoltál" "mikorjössz-mikor mész", a "kihozza-kivisziagyerekeket" kiszárít. Velem ez történt. De semmi sem lehetetlen. Ha felemeljük a fejünket a mindennapi mókus kerékből van esély, hogy észre vegyük a mellettük ÉLŐ másikat...és arra is van esély, hogy a kíván-chi-ság is újra meg tud születni, hogy vajon KI AZ AZ EMBER, AKIVEL MOST együtt élek. Mert biza nem az, aki 20 éve volt és nem is az, aki tegnap este mellém feküdt, hiszen ma én is más vagyok, mint tegnap...és a szülő-gyerek viszonyt is  örömmel tudja megtölteni az esetleges iszony helyett :) 

 3. A Kapcsolaton belül tudjátok megélni az egyéni és a közös utatokat - Ámen

Milyen kapcsolaton belül? A legtágabbtól a legközelebbiig. Pl. az Istennel való Kapcsolatban tudjak benne lenni a párkapcsolatommal. Vagy a párkapcsolatomban Istennel együtt tudjak jelen lenni :) Figyeljetek, és vegyétek észre, hogy mi a VALÓSÁG közöttetek. Csöppentsetek egy chipetnyi ölelést a kapcsolatotok lakmuszpapírjára, azaz tesztcsíkjára, és hipp-hopp láthatóvá fog válni, hogy mi a pillananyi állapot. Legyetek őszinték magatokhoz, és akkor félelem nélkül és szeretettel lesztek őszinték a többiekhez is. A választás, a döntés mindig a Tiétek!

Ne egy betegség, ne egy tragédia vigyen benneteket a másik karjaiba. De, ha így lenne, akkor épp ezek miatt váljon a szokásotokká :)

Mert mindent felold!

Legyen a fájdalom chillapításotok és a gyógyulásotok egyszerű és örömteli mellékhatásokkal járó eszköze.

A házi patikánk nélkülözhetetlen kelléke, ha kifogytatok belőle van nálam raktárkészleten. Virtuális formában is, amit olvasás közben már meg is kaphattok, ha engedélyt adtok rá.

Okszi :) Ezt a mosolyt annak veszem, szóval a küldemény már nálad is van. Öleld tovább :) 

 Tettekké vált felismeréseket kívánok :) 

...és én meg örömmel vállalom, és érzem, hogy készülök az Ölelésgyógyászatra... 

 Mert a HOGYAN szerencsére nem az én dolgom, de az a hogyan igen, hogy amikor úgy érezem, hogy valakinek a nyakába ugranék, akkor először veszek 3 mély levegőt, álljak meg, figyeljek. Mert pattantam már le olyanról, aki nem szereti, ha ölelgetik. Mert kerültem már kényelmetllen, félreérthető helyzetbe. Mert az ölelés érték, szóval ne szórjuk, mint majon a zizit.

Szóval az a hogyan az én dolgom, hogy ahol lehetőség és az igény találkozik ott azt tegyem, amit érzek, ami mindenki számára konfortos.

 

Érzem és látom, ahogy formálódik az "Ölelésgyógyászat" bennem, velem, körülöttem és általam...

Érzem és látom, hogy mi mindent tud elindítani, gyógyítani egy szívből történt ölelés...

Érzem és látom, hogy milyen kalamajkákat és fájdalmakat tud okozni egy figyelmetlen másikra akaszkodás...

Érzem és látom, hogy milyen felszabadító és felemelő tud lenni egy-egy gondolat és feltétel nélküli összetalálkozás... 

Érzem, látom és tudom, jól ölelni, jó.

 

Vállalom. Akár a karjaimmal, akár a szavaimmal, mert tudom, hogy a valódi öröm eszközeként nincs félnivalóm. Kérem és elfogadom, hogy fel tudjam ismerni a helyzetben, hogy mit tegyek, mit ne tegyek.

Szándékom komoly és tiszta: az örömteli életet választottam, és erről bárhová, bármikor, bárkinek elviszem a hírt. 

ÖrömHír NŐvérként mi mást tehetnék :) így lehet a rendeken kívüli RENDkívüli :) :) :)

...és persze minden REND benned van :)...

 

Mindennek vannak következményei. 

Vállalom az örömteli élet következményeit:

....a hatalmát (nem 5öt, nem 7et, 6ot :) :) :), nem körtét, nem szilvát, hanem éppen hat-almát :)

...a felelősségét - ahol felel az Ős Ég...

...az erejét...

...az érzékenységét...

...a derűjét

és a nyugalmát is.

Nem tud eltántorítani fájdalom vagy félelem, mert tudom, hogy azok a finom hangolás pillanatnyi állapotai.

...és megyek tovább hol sírva, hol nevetve... 

A bibliában állítólag több mint 800-szor van leírva, hogy örvendezzetek.

Örvendezzünk!!!

Lehet néha fáj, de oda se neki, hiszen van olyan, hogy sírva vigad a magyar! 

 

Használjátok az ölelés gyógyító erejét és az érintés felszabadító hatalmát!

És figyeljetek, ne rontsatok ajtóstúúúl a házakba...:)

Lassan-lassan, de annál nagyobb örömmel :) 

 

Rózsás chókokat, felszabadult ölelkezéseket :)

 

Pussz!

Chili

Fotó forrása: https://wallme.hu/termek/oleles/