Drága Atyám!
Régen írtam Teneked, de szerencsés vagyok, hogy minden reggel beszélhetünk. Olyan mázlista vagyok, hogy soha nem kapok Tőled számonkérő, elmarasztaló üzeneteket. Sőt! Amikor magamat bántanám, akkor is a segítségemre vagy, és emlékeztetsz: jó, hogy vagyok. Köszönöm. Képzeld, ma reggel ezzel ébredtem:
Köszönöm, hogy mutatod az utat, és előttem haladsz mindenhol és mindenkor, és ha kell a válladon utazva haladok.
Köszönöm, hogy átölelsz a karjaiddal, amikor védtelennek érzem magam.
Köszönöm, hogy védelmezel, a látszólagos támadásoktól.
Köszönöm, hogy felemelsz, amikor a magam által ásott gödör aljára huppanok, vagy létrát tartasz, hogy kimászhassak onnan.
Köszönöm, hogy beborítsz a szereteteddel, amikor durvának élem meg helyzeteket, és megvigasztalsz.
Köszönöm, hogy bátorítasz, amikor új szokások, új irányok felé kachingatok, és kísérsz az utamon.
Köszönöm, hogy támogatsz, amikor azt élem, aki valóban vagyok.
Köszönöm, hogy emlékeztetsz mindenhol és mindenkor arra, hogy biztonságban vagyok.
Köszönöm, hogy Tebenned Létezem, és örömtelivé teszed a 7köznapjaimat.
Fáradhatatlanul sorolnám még, és ilyenkor érzem, hogy lelkesen pezseg a vérem 
Bátran haladok az új irányba, ami persze csak az eddigiekhez képest új
Olyan hálás vagyok, hogy mindennap lehetőségem van a választásra. A válasz pedig ott hever a lábam előtt; MINDIG.
Továbbra is a Tebenned létező nyugalmat, jólétet és biztonságot választom, és ez minden feszültségből felszabadít. Köszönöm.
No megyek is, hogy folytassam azt az alkotást, amivel mindezt az örömöt lát6óvá, elérhetővé, és kézzelfog6óvá kívánom tenni. Elküldöm egy régi rajzom, amit akkor készítettem, amikor Terád emlékeztem Atyám.
Üdvözlöm az egész családom, és üzenem, hogy a Ti dicsőségetekre most megyek és "chinálok" egy fantasztikus napot.
Ölellek!
Szerető gyermeked:
Ildikó
2015.január 24.
