Egyre tisztábban látom, ahogy a természetfelettivel összHangban formálódik a a fizikai világom. Kósza gondolatok jönnek, mennek, és kisvártatva döntés helyzeteket teremtenek. Amióta figyelek, hogy ne legyen jelentéktelen vagy zárójeles gondolat bennem, azóta könnyebben értem és élem a nekem szóló isteni minőségem. Az egómnak azt a mániáját, hogy a bizonyos helyzeteket túl, másokat alul értékeljen, már szinte teljesen elengedtem. Így minden tovább 1szerűsödik bennem és körülöttem. És azt is egyre gyakrabban megélem, hogy ami túl 1szerűnek tűnik elsőre, az hozza a legnagyobb örömet mindenkinek. Érzem-teszem, és utólag mindig megértem. Nem győzöm ismételni. Újra, és újra leírni.
Ez az 1gyik legfőbb gyári alkatrészem: ÉRZEM-TESZEM. Évek óta szajkózom, mióta "visszatértem", és mostanra az életem változásai igazolják, hogy éppen mennyire vagyok összHangba vele. Megmutatkozik, hogy mennyire vagyok nyugalomban, ami leginkább 1ensúlyban tart engem és a környezetem. A nyugalom az, amit nem tud az egóm megtorpedózni semmilyen ész érvvel. A nyugalom az, amit zsigerileg érzek döntés helyzetekben. És a testem lett ebben a legmegbíz6óbb partnerem. Számtalan értelmetlennek tűnő helyzetbe kerültem ennek a működésemnek a beélése közben. Sajnos van, hogy hagyom, elvigyem valami 6ás a figyelmem.
Látszólag elveszítettem kapcsolatokat, látszólag meggondolatlan lépéseket tettem, és érvek helyett csupán az volt a válasz bennem, amikor megkérdezték, de miért: mert így érzem. Kaptam hideget-meleget, éreztem fájdalmat és veszteséget. És visszatekintve látom, hogy mind-mind Isten csodálatos tervének részébe illenek. Még mindig nem látom tisztán a velem kapcsolatos nagy egészet, és már nem is azt tartom fontosnak, hogy azt megértsem, kutassam vagy elemezzem. Ugyanis azt kétségek nélkül érzem, hogy JóAtyám 6ártalanul Szeret. Érzem, ahogy a Szentlélek fogja a kezeimet, és gondolkodás nélkül követem a ritmust, ami lüktet bennem.
Nem balga birkaként csellengek, hanem igyexem szelíd bárányként lépdelni. Tanulom, hogy gyengéd erővel építsem az életem. Sőt! Hagyom, hogy a lehető legjobban alakuljon minden. Hogyan? Úgy, hogy nem analizálom agyonra a történéseimet, inkább hagyom, hogy a reggeli és esti csendben elém kerüljenek a felismerések. Engedem, hogy a valódi béke feltöltse minden sejtem. Onnan tudom, hogy a valódi nyugalom megszületett bennem, hogy eltűnik a türelmetlenségem. Elfogynak a kérdések. Tettek vannak. És bizonyosság születik arról, hogy mind1 mit teszek, az mind-mind hozzáad a EGÉSZhez. Lehet épp kávét kavargatok, a gyerekemnek teát főzök, a villamoson utazom, vagy a ház végén bambulok, ez mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy a beteljesült életem virágozzon. Érzem, hogy felelős vagyok, hogyan és mit alkotok. Felelős vagyok mint mondok és gondolok. Vállalom.
Nincs különbség a tettek nagysága között. Arra figyelek csupán, hogy észrevegyem és megkülönböztessen, öröm vagy félelem van-e éppen bennem. Ugye milyen 1szerű? És addig "fészkelődöm", amíg meg nem jelenik a 6ártalan béke öröme: ahogy bennem, úgy körülöttem. Van, amikor lejegyzem a gondolataimat, mint most itt éppen, van, hogy lerajzolom. Bármit tehetek, ha tudom, hogy az a tett vagy nem-tett gazdagít, fejleszt. Azt gyakorlom, hogy a nyugalommal átitatott érzésből lépjek, vagy ne-lépjek, tegyek vagy ne-tegyek, és már nem ijeszt meg, ha nem értenek az emberek.
Érzem - teszem, érzem -teszem, és utólag, éppen időben, mindig kiderül, hogy pooont-jóóókor-pooont-jó-helyen voltam. Jókor kerülük jóóó helyre. Dejóóóóó! Ráadásul a legjobbkor és a legjobb helyre. Hogyan tudom megkülönböztetni mi az ami valóban nekem való? - kérdezik újra és újra. Nem tudom, hanem ÉRZEM. A testem minden apró jelzését észreveszem, és nem kommentálom közben, pusztán figyelem. Hogyan veszem észre? Úgy, hogy sokkal lassabban élem az életem. Figyelem a szavaimat, a mozdulataimat. Akkor is, ha közben az ész érvek nem támogatnak. Merek-e kockáztatni, hogy tévedek? Igen. Nem jó érzés a bakival szembesülni, de a megbocsátás segít, hogy megbéküljek.
Olykor a külső szemlélőnek - az egóm számára is - hasonlónak látszik a hülyeséghez a tettem, a döntésem. Olyan nézőpontot keresek, ahol valódi válaszra lelek. Ez a kinn, jó mélyen van benn: a CSEND a támaszom. Mindenkinek magának kell kitapasztalnia, megéreznie, mit és mikor érdemes tennie, vagy nem-tennie. A 6árok benned formálódnak. Lágyan és rugalmasan. Vagy nem. Amikor több volt bennem a fájdalmas múlt emlékeiből, és a félelmetes jövő terveimből, akkor nem ment ilyen simán. A hála ezeken is átsegített. És azóta is segít. No, de nem csépelem ezt tovább, szerintem nektek is számtalan élmény igazolta már, vagy cáfolta meg az itt leírtakat.
Kívánom, hogy nap, mint nap írjátok, rajzoljátok a saját boldog meséteket. Aki nem hiszi járjon utána. És az is, aki hiszi. Építsünk örömteli életet. Hiszek a mesékben, a 6ártalan békesség erejében.
Örömteli életet kívánok és építek.
Az öröm legyen veletek!
Childikó
******
Aki kapcsolódni kíván a szívében ott élő meséjével, jöjjön el az Alföldi Alkotónapra, Törökszentmiklósra.
Részletes információ és a jelentkezéshez szükséges űrlap ebben az írásban talál6ó. Kattints át:
H a m a r o s a n t a l á l k o z u n k.
Szeretettel:
Childikó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.