Összeérnek a napok a tavasszal. Áradnak az illatok és a jókívánságok. Hmmmm, mélyet szippantok az ÖrömkÖrünkből és sok10ezerszeresen küldöm vissza felétek. Az arcotok felderül, a homlokotok kisimul és járjuk a "táncunk" hajnalig. Gyertek velem 1ütt. Veletek 1ütt könnyebb minden. Irányt változtatok. Sarkon fordulok magamba, és a sarkamra kiállok magamért. Onnan nagyot kiáltok: Köszönöm az örömteli beteljesült életemet. Köszönöm, hogy átszínezzük 1mást, és repülünk a végtelenig és azon is túl
Köszönöm mindenki kedves hangját, szavát és gondolatát, amit felém-nekem küldött. Lassan elcsépelt lesz, hogy "Lejárt a magányos utak ideje"
Fogadjátok ajándékul és hálám jeléül a következő sorokat:
EGYütt-Lét
2007.12.12.
Kapcsolat.
És abban együtt lenni
Szabadon,
és akár külön is.
Kapcsolat.
És abban együtt működni
Szabadon,
És külön-külön is.
Kapcsolat.
És abban EGYütt élni
Felszabadultan.
Együtt és külön.
Élni és megélni
Az egyénit és a közöset;
Együtt és mégis
Szabad lüktetésben.
Egyszerűen,
Természetesen
Könnyedén.
Tisztán,
Örömtelien és
Felszabadultan.
Tisztelve és elfogadva
Az egyénit és a közöset.
Védelmezve,
az egyénit
és a közöset.
Az EGYütt
A LÉT.
Ámen
ÁldásÁldásÁldás
Köszönöm.
Illusztráció: Sam Carlo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.