Alakok, formák jönnek mennek. Engedem és figyelem az alkotás örömét. Figyelem, hogy szűnik meg bennem és körülöttem minden. Elmerülök a színekbe, a formákba, és élvezem, ahogy a napsugár bekúszik az oszlopok között a kezeimre. Mit érzek? 6ártalan békességet. Elhussantak a reggeli árnyékos gondolatok. Szemlélem, ahogy életre kelnek az 5letek.
Lehet, hogy először mások alkotásain keresztül születnek. Jó érzés, hogy merek mások által lendületbe jönni, kérdezni, rácsodálkozni arra, amit látok, hallok. És biztonságos érezni, hogy nem vagyok 1edül, nem kell 1edül kitalálni. Így könnyebb a magam inspirációját életre hívni.
"Óóóóó-talán-ilyet-én-is-tudnék?" "Óóóó-ilyet-én-sooosem-tudnék!" és a többi blablabla...
