Munkálkodom...

Amikor kész a tett, akkor minden és mindenki ott van a valódi beteljesüléshez - az Égi tartományból is - hacsak nem szól közbeee egy "szuper" értelmezés.

Arra törexem, hogy félreállítsam az okos-megoldásra-kondicionált-egót, és nyitottan figyelem, hogy milyen megoldással ajándékoz meg a Lát6atlan Segítő sereg, akiktől mindig kérek segítséget. Ez a gyári alkatrészem az életem minden területére kiterjesztve működik. Így egyre nagyobb és több hely születik bennem és körülöttem az ÉRZÉSEKnek. Kezdem élvezni, hogy az anyagiak terén is egyre nagyobb teret engedek. Lassan-lassan. Sőt! A karrier és a pénzügyek területét is teljesen át kívánom adni. Hiszen az egészségem a legjobb referenciájuk, hogy működnek az 5leteik. Éberen figyelem, hogy ki által érkezik meg a fizikai közegbe a "rendelésemre" az ajándék. Izgalmas. Csodás.

Érzem - teszem, érzem -teszem, és éppen időben, és utólag mindig kiderül, hogy pooont-jóóókor-pooont-jó-helyen voltam. Jókor kerülük jóóó helyre, sőt! A legjobbkor és a legjobb helyre. Honnan tudom? - kérdezik újra és újra. Nem tudom (és mégis), hanem érzem és teszem, akkor is, ha közben az ész érvek nem támogatnak. Persze ez nagyon hasonló, a hülyeséghez, és ebben különbséget helyetted nem tehetek. Mert helyetted nem érzek. Mindenkinek magának kell kitapasztalnia, megéreznie, mit és mikor érdemes tennie. A 6árok benned formálódnak. Lágyan és rugalmasan. Vagy nem. No, de nem csépelem ezt tovább, hiszen, nektek is számtalan élmény igazolta már. 

Amikor megszületik bennem a valódi késztetés, mert kész lesz a tett, akkor mozdulok. Vagy nem, ha éppen azt kívánja a helyzet, ami cselekvésre késztet. Kapkodás, türelmetlenség és kérdések nélkül TESZEK vagy nem-teszek. Észreveszem magadban az ÉRZÉST, és a tőlem lelhetőt meg is teszem - vagy nem-teszem. Azzal a szándékkal a szívemben, hogy éppen ott, éppen akkor, éppen úgy alakuljon minden, ahogy mindenkinek a lehető legjobb. Ennek mindig boldogan vagyok az eszköze.

Az örömteli gondolatok, örömteli tetteket szülnek és örömteli kapcsolódásokat hoznak ajándékul.

Aztán rajtam múlik, hogy elfogadom vagy elutasítom. Szerencsére az Égi dzsí-pí-esz kezelők nem félősek, nem is türelmetlenek, így fárad6atlanul segítkeznek. Egyszer csak leesik a húsz-filléres, hogy mindennel jót akarnak nekem. Mivel az ismétlődő helyzetekkel újabb lehetőséget kapok, hogy kíméljem a testem és a lelkem. És egy tiszta pillanatban BÁTRAN elfogadom a helyzetemet és az ajándékaikat is. És utána többször is. "Jókor-jó-helyen-jó-időben" jól érzem magam a bőrömben. És utólag mindig megértem. Isten tenyeréből nem tudok kiesni sohasem. Mindenkor szeret és védelmez.

Serenity, 2013. 11.19.

És egy kis adalék a Hellinger terápia oldaláról. Íme:

"Már mindened megvan ahhoz, hogy elindulj a saját Életedben. Minden a tiéd, amit áldásként kaptál. Olyan sok-sok mindennek kellett történni ahhoz, hogy most itt állhass. Olyan szinkronicitásoknak, találkozásoknak, melyeket igazán fel sem lehet mérni. Csak tudod, hogy mindaz, ahol most állsz, az nem most lett. Évekkel, hónapokkal ezelőtt a Sors elkezdte szőni azt a Szövedéket, amely most összeállt. Minden a Helyére került. A Kép elkezdett számodra is láthatóvá válni. Ott állsz a Kép közepén. Elindulhatnál. Nemcsak a családod, a barátaid várják a legnagyobb izgalommal, hogy indulj végre, de az egész Mindenség érted izgul.

Mert ezen a ponton is dönthetsz még. Sorsszerű, ahogyan a Kép összeállt. Sorsszerű a Találkozás. De az, hogy ezzel mit kezdesz, az már a te kezedben van. Te pedig visszanézel. Visszanézel arra a sok fájdalomra, szenvedésre, amely ide vezetett téged. Abban a pillanatban, ahogyan újra a régi történeteket nézed, elkezdesz rettegni. A félelmeid pedig elkezdenek testet ölteni. Minden mondatban ami elhangzik körülötted, jeleket vélsz felismerni. Jeleket, hogy ne indulj el. Mert újra megtörténik. Megint fájdalmat fognak okozni, megint elfognak hagyni, megint eltűnik az, akit a legjobban szeretsz. A félelmeid pedig elkezdik uralni a gondolataidat, átveszik a hatalmat a tested felett, már mozdulni sem tudsz. 

Elkezdesz bizonyosságot akarni, hogy nem fog újra megtörténni. Ki akarsz erőszakolni mondatokat, azonnal akarsz mindent. Nem látsz, nem hallasz, és legfőképpen nem hiszed el. Nem hiszed el, hogy ez veled lehet. Nem hiszed el, hogy elindulhatsz a saját Életedbe. Nem hiszed el, hogy szeretve vagy, hogy fontos vagy. Nem hiszed el, mert csak a rettegés van. A te rettegésed. A te félelmeid. Minden rólad szól. Arról, hogy neked mire lenne szükséged, te hogyan lehetnél biztonságban, téged hogyan kell szeretni, a te arról szól: énénénénénénénénénénénén. Közben pedig nem látod a Másikat. Ahogyan ott áll melletted. Ahogyan vár rád. Nem látod, mert csak magaddal vagy elfoglalva. 

Aztán szépen lassan elkezdesz eszmélni. Elkezded látni a Másikat. Már Őt nézed. És ebben a pillanatban elkezd megfogalmazódni az, hogy te mit tudsz Adni. Mit tudsz adni – Neki. Az áldások benned elkezdenek Életre kelni. Tudod már, hogy mennyi szeretetet, odaadást, figyelmet, bizalmat, örömet, szépséget, állhatatosságot tudsz Adni. Kinyújtod a kezedet. És bízol abban, hogy a Másik elfogadja. Elfogadja az Áldásaidat, és elfogad téged. Pont olyannak, amilyen vagy. A többi már nem rajtad múlik."

Edzés: 

Elmúlt évek és életek munkájával teremtettem meg ezt a beteljesült és boldog életemet. Ahogy a szívemben helyre állt a rend, a testemben és a körülményeimben is átíródott minden. Elfogadom és tiszteletben tartom mások elképzeléseit magukról, rólam és a világról. Sajnálom, hogy ha bármi bennem lévő emlékkel kényelmetlen, fájdalmas vagy boldogtalan helyzetet teremtettem. Megbocsátok és végleg abbahagyom az önostorozó működést. Elég volt. Bátran követem a szívemet. Tudom, hogy Atyám kegyelme mindenen átragyog. Szeretek, szeretnek és tudom szerethető vagyok.

Örömteli életet kívánok és teremtek.

Az öröm legyen veletek!

Csajági Ildikó