Mozdulok...

Vannak visszatérő témáim, ami nem meglepő, hiszen mindenkinek meg van az a "kottája", ami mentén éli a boldog életét. Egóm rémületében olykor kiöntené a "gyereket a fürdővízzel", de szerencsére a Lelkem már edzett, és ilyenkor elchitít. A nyugalomba fészkelem magam és figyelek és kérem, hogy érkezzen meg az új FORMA. Ma reggel, megint átjárt az öröm, hogy mozgok. Nincs olyan reggel, hogy ne adnék hálás azért, hogy kibújtam a betegágyból, és boldogságomban potyogtak a könnyeim. Még mielőtt lelépek az ágyam mellé, átmozgatom a testem, és finoman felébresztem. Csajági féle "jógás" tekergetések. Feszítések, lazítások, nyújtózkodás és jó mély sóhajok, kifújások. Sokat hallottam anno a fájdalmak mögötti csendben egy nyugodt hangon:"mered-megteszed-engeded"? Igen. Érzem és teszem.

És mertem, és engedtem és tettem. Mert tudom, hogy ez a csendes és bátorító Hang, arra emlékeztet, ami soha nem hagyott el engem. Arra a Szeretetre=Istenre, Aki megalkotott engem. Ennek mentén építem és formálom azóta az életem. Mindenre visszaemlékeztem közben, ahogyan lépésről-lépésre újra útra kéltem: újra tanultam lélegezni, enni-inni, járni és beszélni. Tanulom még ma is mindezeket, hogy minden körülmények között a saját ritmusomban építkezzem. Volt egy régi reklám szöveg: "tartalomhoz a forma". No én is ebben edzek, hogy minden reggel feltöltöm magam nyugalommal, bizalommal, békességgel, hogy megérkezhessen a nyugodt és békés nap.
.
Gondolatok nélkül "tornáztatom" meg magam. Gyengéden, ahogy a szívem vezet, hogy aztán ez az ÉRZÉS mozgasson a tevékenységeimben is. Szerelem lett az első pillanattól az új életem. Merek megijedni, hogy gyökeresen átalakul minden bennem és körülöttem. Sőt! Elfogadom. Megengedem, és szélnek is eresztem a kilégzéseimmel a rémületem. Ma is elvarázsol, hogy ezt átélhetem.
Jön egy para-felhő, felismerem, és a légzésemre figyelve tovább is tessékelem. Hogy túl 1szerűnek hangzik? Meghiszem azt. Mert az is, ezért óckodik tőle annyira az ego. Próbáld ki, és élvezd a helyzetet.

Mérhetetlen a hála, amivel a mindennapjaimat élem. Az egyik gyógyító-tanítóm felkészített, hogy maradjak éber, amikor majd a szokásaim "megkísértenek". Az egónak persze az éberség is meló, a szeretet meg igazi mumus. A kísértéssel semmi baj nincs: annyiszor kerülök "vele "kapcsolatba, amíg teljesen meg nem tanulom szeretettel átélni az általa képviselt "leckét". 1szerűen arra emlékeztet, hogy legyek szeretetteli az adott szituációban. Visszatekintve látom, hogy minden "kanyarra" szükségem volt a fejlődésemhez.

Sőt! Ha nem járom be azokat a helyeket, amelyek az "autóimmun utcámba" vezettek, és a megbocsátással a szívemben nem tisztogattam volna végig minden zeg-zugát, akkor most nem tartanék itt, ahol vagyok. Valójában ahogy Kriszta barátnőmtől tanultam: gerincvelőre szállt bennem az Öröm és a Béke. A megbocsátás automatikus oldószere lett az életemnek. Ahogyan a Szél megérinti az arcomat, ahogy a Tenger lágyan ringat és simogat, ahogyan a Nap feltölti a porcikáimat, úgy jár át újra és újra az ÖRÖM-HÍR: itt vagyok, és annyira Hálás vagyok, hogy még itt játsz6ok.

Nem véletlenül írtam nagybetűkkel a természet elemeit, mert minden megszemélyesedett, a családom lett. Ezzel együtt minden nap szükséges, hogy tudatosan földelődjek, hogy harmóniában legyek a pénzzel, az emberekkel, a biológia családom minden szereplőjével. Nagy ajándék számomra, ahogy a 74 éves Édesanyám reggelente a pozitív kártyák üzeneteit olvasgatja. Mindenki halad és fejlődik körülöttem, a maga módján.

Edzés:
Bízom az isteni időzítésben és gondviselésben. Szeretem és elfogadom magam és a környezetem. Magam mögött hagyok minden elavult formát, hitrendszert és mintát. Befogadom és hagyom, hogy valóra váljon bennem és körülöttem az Isten által szívembe helyezett nagyságom.

Örömteli életet kívánok és teremtek.
Az öröm legyen veletek!
Szeretettel:
Csajági Ildikó
örömtréner