A gyógyulásom segített abban is, hogy abbahagytam a halál utáni vágyakozásomat. Utólag tudatosult benne, hogy hányszor kértem magamban, hogy bárcsak ne kellene itt lennem. Mindig azt éreztem, hogy kilógok a sorból, nem vagyok ide való, és milyen jó is lenne hipp-hopp meghalni. Már 2 évesen, majdnem sikerült kiszáradnom. A temető volt a kedvenc "játszóterem". És ezek nekem természetesek voltak. Elég morbid. De szerencsére a valódi részem tudta: nem ezért jöttem, hogy csak úgy kiszálljak az első kanyarban. Egy önismereti csoportban már túl a 30. évemen, már túl a két gyermekem születésén, már túl a válásomon, éreztem meg, hogy nekem a halálban semmi félelmetes nincsen, viszont az élet roppant mód ijesztő.
A minap újra láttam az Angyalok városa című filmet, és megint felnevettem, annál a résznél, amikor leugrik, és vérzik a keze, fájnak a csontjai, és örömmel tölti el, hogy ÉREZ. Mintha emlékeztetett volna arra, hogy milyen jó, hogy van testem. Ez motivált a mélyben engem is, bár erről szinte semmi tudomásom nem volt a fizikai szinten, és meghallottam bentről ezt a mondat: hogy "ÉRZED-TESZED, és majd utólag megérted". Ez a gondolat alapjaiban rajzolta újra az itt létemet, és konkrétan a testemet is. És rajzolás közben is ott duruzsol. Rábízom magam az érzésre, és hagyom, hogy képpé váljon a kezeim között.
A minap újra láttam az Angyalok városa című filmet, és megint felnevettem, annál a résznél, amikor leugrik, és vérzik a keze, fájnak a csontjai, és örömmel tölti el, hogy ÉREZ. Mintha emlékeztetett volna arra, hogy milyen jó, hogy van testem. Ez motivált a mélyben engem is, bár erről szinte semmi tudomásom nem volt a fizikai szinten, és meghallottam bentről ezt a mondat: hogy "ÉRZED-TESZED, és majd utólag megérted". Ez a gondolat alapjaiban rajzolta újra az itt létemet, és konkrétan a testemet is. És rajzolás közben is ott duruzsol. Rábízom magam az érzésre, és hagyom, hogy képpé váljon a kezeim között.
Minden kis zugot átvilágít, és helyreigazít az a döntésem, hogy a testemet az örömteli életem szolgálatára hangolom. És azt tapasztalom, hogy azzal, hogy másképpen gondolok a testemre, szeretettel, valóban, mélyen, engedelmeskedik, és már nem tehetetlen krumplis zsákként huppan ide-oda. A testem egy olyan eszköz lett számomra, amiért szintén nagyon hálás vagyok. Számtalanszor leírtam már, és még megszámlá6atlanszor le is fogom írni ezt, mert látom, hogy minél korábban tudatosodik az, hogy a szavainkkal, a gondolatainkkal tartósítjuk, fiatalítjuk és ápoljuk a karosszériánkat, annál tovább képes szolgálni az örömteljes legjobbakat. Akkor is, ha a világban éppen vihar van. Ép testtel könnyedén változtatok helyet.
Amióta a testem újra működőképes, oda-vissza6nak egymásra az elmémmel. Semmi extra nincs ebben, csupán az, hogy nem tudom nem észrevenni. Azt viszont igen, hogy ezt a döntésemet, hogy összHangban élek, minden választásnál figyelembe vegyem. A testem gyógyulása az elmém gyógyulásán át zajlott, és a tevékenységeimet is folyamatosan alakítja. Itt vagyok. Ép-kéz-láb. Volt, hogy egy lyukas garast sem adtak volna az életemért. Szerencsére ezt én sosem éreztem. Gyógyítja az elmémet a testem a legapróbb rezdüléseivel. Annyi a dolgom, hogy ÉSZREVEGYEM. Amikor a félelem működtette az életemet, akkor a nyit-csuk üzemmód úgy kifárasztotta a szívemet és az idegrendszeremet, hogy egy autoimmun betegség vált szükségessé, hogy a programot átírhassam.
Biztosan tudom azóta, hogy ha a bennem élő Nyugalomra figyelek, akkor minden körülmények között biztonságban vagyok. Nincs mitől félnem, mert az engem is Éltető Öröm, olyan emberek közé vezet, olyan helyzeteket teremt, ahol nyugi van, jókedv és felszabadultság. Aki nem hiszi járjon utánam. Illetve teremtse meg a saját nyugalmát. Ám nekem is vannak kihívások az életemben, hiszen a változások mindig megdolgoztatnak, akármennyire is változás-mániás vagyok. És a nyugalmat közben fenn tartani, nekem is megmérettetés. Hogy hogyan lehet nyugalomban lenni, amikor ilyen-olyan-ez-meg-az az élet? Nem tudom, hogy téged mi nyugtat meg. Nem tudom, hogy neked mikor mi hozza el a hőn áhított belső békét. Abban tudok segíteni, hogy a konzultációimmal megmutatom, hogy mit chinálok, és közösen megkeressük a hozzád illő formákat, ritmusokat.
Amikor pl. rajzolni kezdek, mintha egy másik világba kerülnék. Mert oda is kerülök. A test egy érzékeny műszer, ami azonnal jelzi, ha a szeretettől, a szívünktől távolabb kerültünk. Alkotás közben kicserélődnek a képek. A határidők, az intéznivalók helyére indák, díszes betű kerülnek. És így felbukkannak 5letek és könnyed megoldások is. Egy olyan alkotás, ami hozzád szól, neked is támogató a 7köznapi zakatolások közepette. Az öröm-képek nevet kapták összefoglalásul ezek a rajzok, mert miközben készítek egy ábrát, jómagam is a nyugalom hullámhosszára kerülök. A megrendelő pedig jókedvet, megerősítést és egy szép emlékeztetőt kap általam. Hálás vagyok minden eddigi lehetőségért, és az elkövetkezendőket is köszönöm.
Edzés:
Kegyelemben élek, mint mindenki más. Döntéseimmel megkönnyítem a magam és a környezetem életét. Annyi jóindulatot, kedvességet, jókedvet halmozok fel, amitől a gyerekeimnek, a családomnak, az barátaimnak és minden leszármazottamnak fülig ér a szája örömében.
Örömteli életet kívánok és teremtek.
Az öröm legyen veletek.
Csajági Ildikó
Ui: Ha úgy érzed, hogy szükséged van egy megerősítésre, hogy kiegyensúlyozottan teljenek a napjaid, akkor rendelj hozzá egy öröm-képet.
Részletes információ és megrendelés itt: öröm-képek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.