Mese és valóság...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy chillag szemű lányka. Jól meglepte a fiatal szülőket az érkezésével. Még szinte el sem múlt az üdvözült mosoly a menyasszony arcáról és már ott formálódott a pocakjában a kichi angyalka. Aztán hipp-hopp elröppent az idő, és cserfesen futkosott a felnőttek lábai között. Bármire, bárkire ránézett chillogó kék szemeivel, széttárt karokkal futott oda, hogy magához öleljen mindent és mindenkit. Később fűszállal a szája sarkában kémlelte a felhőket az égen, és figyelte, tanulta, hogy milyen is az élet.

No és most nagyot ugrok a mesében. Oda, amikor egy barátnőm rajzos füzetére rácsodálkoztam. Akkor és ott tudatosodott bennem, hogy a rajz, ami mindig is a szenvedélyem volt, nemcsak gyerekes hóbort. Hirtelen egy felnőtt rajzmeditációs tanfolyamon találtam magam. És mintha sok-sok lakat hullott volna a porba azon a délutánon. Mucsi Tina által egy új korszak kapuja nyílt ki számomra. Sorra kerültek elő belőlem a használaton kívüli értékek. Tina csoportjaiban látványosan gyógyultam. Látványosan, mert olyan alkotások kerültek ki a kezeim közül, amire jómagam is rácsodálkoztam. 

Az autoimmun betegségemből úgy lépegettem át az alkotói, művész pályára, hogy észre sem vettem. Eleinte folyamatosan hárítottam, és régi megszokásból az elégedetlenség szemüvegén át szemléltem magam. Mostanra ez is megváltozott. Tina körül mindig támogató, nyílt és közben puha és biztonságos a hangulat. Segít, hogy ki-ki saját maga is észrevegye a benne rejlő kincseket. Emléxem, pl. amikor először foglalkoztunk az árnyák oldallal. Potyogtak a könnyeim miközben ragasztgattam a képeket, és éreztem, ahogy forrtak össze a lelkem sebei, miközben fényesedtek a poros félelmek. Minden alkalom után más emberként léptem és lépek ki az utcára.

Idestova negyedik éve alkotok azzal a könnyedséggel, amit a Tina Rajztanodában gyakorlok és fejlesztek. Tényleg mesébe illő, ahogy átrajzoltam magam a módszereivel. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz. A jobb agyféltekés tanfolyamon pl. a mélyben lapuló főiskolai félelmeim kerültek terítékre. Ugyanis rajz szakos tanítói végzettségem mellett, azokban a napokban fedeztem fel, hogy milyen masszívan befolyásolt az életemben az a negatív hitrendszer, hogy "nem-tudok-rajzolni". Számomra "csak" firkálás volt az, amit chináltam. Ez is megváltozott azóta. Sőt!

Az első áttörést a Dzsojlájf oldal megszületése hozta. Az arculatomba és a tevékenységeimbe kezdtem felvállalni, hogy szeretek rajzolni. Aztán alkotócsoport tag lettem, és minden hónapban más-más rétegembe eresztették bele a gyökereiket a formák és a színek. Szaporodtak a rajzos betűk, és idén januárban ezt mondtam ki nyíltan: "Azt kívánom, a rajzaim a megélhetésem alapját képezzék, nem tudom, hogyan és miként, de nyitott vagyok minden megoldásra." Örömmel készítettem egyedi, személyre szóló mantrákat. Ám ez a fordulat, ami idén januártól történt velem, egy fantasztikus csoda. 

Elkészült a Játssz MA kártyacsomag. Ez az első olyan komplex alkotásom, amely esszenciálisan KÉPviseli azt, aki vagyok. Összefonódik benne a tréner, az alkotó és a 7köznapi ember. Azt érzem, ez a pakli kivonata annak az útnak, ami mentén elfogadtam önmagam. Amikor anno az autoimmun betegség miért-jéről kérdeztem eltorzult ábrázattal és sajgó ízületekkel egy szakértő barátomat, azt mondta, hogy "ez a hited próbája". Miközben a kártyám lapjai készültek minden nap erősödött bennem a nyugalom és az öröm. A játszma és dráma mentes életre törexem, és tárt karokkal fogadok minden helyzetet ehhez.

Játszunk MA...

Ajánlom magamat, és azt a kártyacsomagot, amit egy telefon beszélgetés hívott életre, amit Kazanlár Aminollah Emil Dr. tarot tanárom és mesteremmel folytattam. Felajánlotta, hogy bemutat engem és a "játékomat". Zavartan válaszoltam neki, hogy "Tanár úr, nekem nincsen semmilyen játékom." Erre ő azt válaszolta, hogy "Hát akkorra legyen." Azt éreztem abban a beszélgetésünkben, hogy itt az idő, hogy én is elhiggyem magamról, amit Ő már az első találkozásunkkor elmondott rólam. Beindult a "gépezet". Nagyon hálás vagyok neki, hogy 20 év alatt mindig a figyelmében tartotta a fejlődésemet.

Úgy felgyorsultak utána az események, hogy megijedni sem volt időm. Kettő nap múlva már a megvalósítás akciótervét beszéltük Sári Andival, a Képviselőmmel. Megszületett a játékom, és boldogan fogtam a kezembe. Ott volt velem azon a bizonyos találkozón áprilisban, amin a Tanár úr vendégeként vettem részt. Újabb területei itatódtak át csodákkal az életemnek.

Ahhoz hogy ennyi idő alatt ilyen fordulat történhetett, az előzte meg, hogy úgy döntöttem, minden más tevékenységemet felfüggesztettem, és teljesen az alkotásra fordítom minden időmet. Közben szinte minden napra akadt tisztogatni való a lelkemből, ahogy haladtunk a munka fázisain keresztül. Számomra az a csodálatos ebben az egész történetben, hogy milyen gördülékennyé tud válni minden, ha a félelem helyett a nyugalom van jelen. Andrea mint egy bába a vajúdó anyát, úgy terelt és tartott. Az ő profi jelenléte támogatott, lendített túl az olykor felbukkanó mumusaimon. Szinte felfog6atlan számomra, hogy milyen szervezett csapatmunka zajlott hármónk között, és nagyon hálás vagyok Molnár Attilának is a lelkiismeretes grafikai munkáért.

Jó lenne, ha mindig csak egy dologgal lehetne foglalkozni, de általában párhuzamosan futnak az események az életemben - gondolom nálatok is -, mint a hálivúdi filmekben. Ilyenkor érzem igazán a reggeli gyakorlataim megtartó erejét. Az, hogy reflex szerűen "küldöm tovább" a felbukkanó feszültségeket, ebben a három hónapban teljes rutinommá vált. "Soha többet nem akarom így érezni magam" - állítom meg az egóm pampogását, és máris szólítom a Szentlelket, hogy az adott helyzettel kapcsolatosan azonnali örömteli helyreigazítást kérek. És jön, és megkapom, megkönnyebbülök. Hol könnyesen, hol könnyek nélkül. Amikor fájdalmas csomagolásban érkezne, akkor pedig a hála szérummal ecsetelem a lelkemet. "Köszönöm, mert tudom, hogy minden értem történik."


A Játssz MA kártyákkal abban kívánok a segítségetekre lenni, hogy a nehezebb pillanatokon könnyedébben és játékosabban jussatok át. A budafoki bemutatón belekóstoltam abba, hogy hogyan is "működik". Érdekes érzés volt megtapasztalnom, hogy amint odaültem a dedikáláshoz a helyemre kerültem. Olyan érzés volt, mint amikor a gyerekeim megszülettek és végre láttam, éreztem, fogtam őket. Életre keltek a kártyák az érdeklődök kezeiben.

Húsvét péntekén megint új korszakba léptem. Azt kívánom, hogy ha bármilyen formában is maradt volna bennem félelem vagy fájdalom, akkor az váljon fénnyé, szeretetté, bölcsességgé ebben a  virágzásban. Hálás vagyok minden lépésért, ami ide vezetett. Kérek továbbra is iránymutatást, hogy az elkövetkezendő új helyzetekben is a harmónia velünk legyen. "Nagyon szeretlek" - mondom magamnak -, és közben újabb lépéseket teszek az ismeretlenbe. Mindenkinek mindenért hálás vagyok, amit eddig átéltem.

Gyakorlat: 
Tanítsatok szeretetteljesen élnem. Megengedem. Elfogadom. A feltétel nélküli szeretet vezet, sz-épít és megtart.

Örömteli, tettekké vált felismeréseket chinálok és kívánok!
Csajági Ildikó
örömtréner