Amióta nem keresek, azóta minden félelmet kincsekre cserélek
2016. 09. 16. 7:45 Törökszentmiklós
Ezzel a mondattal ébredtem ma hajnalban. Azt vettem észre, hogy már nem keresek megoldásokat, hibákat, magyarázatokat az életre. Megérkeztem. És amióta ebben élem az életem, egyre több megoldást kapok az egyszerű működéshez. Épp elég hibát dob fel az elmém, ahogy szétnézek, amit aztán emésztek, és igyexem, hogy másként, örömtelibben éljem meg. Csak győzzem, elchitítani, misziszPirit - az egóm művész neve. Váratlanul, a semmiből érkeznek a helyzetek és a magyarázatok 1aránt. Amikor örömteli helyreigazítást kérek, csodás változások, lehetőségek születnek.
"Aki kitart egyszer meghozott hitbéli döntése mellett, annak élete istentiszteletté válik és mindennapi cselekedetei pedig mind-mind a hit tettei lesznek." - Barsai Balázs-Telek Péter Pál: Magasságok és mélységek c. könyvéből.
Döntöttem. Az öröm mellett. Már nem izgat, hogy ki mit gondol arról, hogy Kegyelem, mert biztosan tudom, hogy benne élek. Mindenki mással együtt, akkor is, ha olykor keresek, akkor is, amikor éppen félek. A keresés helyén a kívánchiság, és a kérések sora szerepel. Minden nap kérem, hogy Aki Létrehozott, tanítson örömtelien élnem. Mert amire azt mondom, hogy ismerem, az is egy emlékkép, és szinte szenvedélyemmé vált, hogy nyitottan megéljem itt és Most, hogy mi van éppen bennem és velem. Minden nap egy új alkalom, hogy azt a döntésemet, hogy a fizikai világban kívánok élni, megerősítsem. Érvényesítsem a szabad akaratomat, és felszabadultan elfogadjam a helyem.

Van, hogy megbántódom. Hm, ez is az élet-játék/gyógyulás része, amíg akár egy mákszemnyi félelem is lapul bennem. Szóval engedem, és figyelem, hogy vajon milyen sebem helyett születik kincs éppen. A legnagyobb gyakorlás ilyenkor az számomra, hogy aki látszólag megbántott, neki is megbocsátok. Mivel mindenkiben magam látom, ilyenkor a sor elején állok. Az segít, hogy amikor észreveszem a bántást, akkor kimondom magamban vagy hangosan:
"ÁLLJ!/Hagyd abba!/Elég!/Fáj!/Soha többet nem akarom ezt érzeni!" Azonnal kérem a korrigálást. És várom, hogy megszülessen a következő pillanat. Visszatérjen a nyugalmam, halljam, ahogy a szívem csendesen ketyeg, és békésen lélegzek. Hiszen a szeretet nem sebez, nem támad. Szóval valami, amit a másik hozott elő belőlem, abban örömteli helyreigazítást kérek. Félreállok. Történjen. Elfogadom.