Felhívás: 21 napos egó chinosító...

Köszönöm, hogy emlékeztet a virtuális világ erre a 21 napos felhívásomra. Nap, mint nap tudatosítom magamban, hogy fontos jóban lennem az egómmal=azokkal a szerepekkel, ami mentén megélhetem a 6ártalan lényem, hiszen így tudok mások felé is elfogadó, gyengéd és valóban szeretetteli lenni. Az a felismerés is a részemmé vált, hogyha durvaságot élek meg, az annak, a jele, hogy a magam által teremtett félelmekkel olyan akadályokat növesztettem, ami távol tart a kíméletességtől. Így reggelente mindig elmondom: Drága Szentlélek! Örömteli helyreigazítás és útmutatást kérek a mai napra. És ez nap közben bármilyen feszült helyzetben, már-már automatikusan indul el bennem. Amikor alkalmam van rá, hangosan is "ráolvasom" a szituációra. 

Az szerintem általában természetes, hogy egy újszülött fürdetésekor nagyon óvatosak a mozdulatok, halk a beszéd, lágy a közeg, amivel körül vesszük. Erre a viszonyra törexem egy ideje saját magammal, hogy ezzel a szándékkal közeledjek magamhoz. Így látok esélyt, hogy a környezetemmel is hasonlóan kapcsolódjak. Ha én a Jóisten teremtménye vagyok, és az Ő hasonlatosságára vagyok teremtve, akkor igyexem úgy cselekedni, ahogy Ő cselexik velem. A legnagyobb oltalommal, tapintattal. A gyerekek észrevétlen másolják a szülőket, a környezetüket. Szokásaikban, szavaikban, mozdulataikban, foglalkozást is azt akarnak, amit apa vagy anya chinál. Vagy, nagyon mást, épp ellenkezőleg. Ez az emberi természet, a duális világ játéka. Választ6unk, dönthetünk. Játsz6unk.

Van, amikor az általam leírt vagy kimondott szó figyelmeztet arra, hogy benn káosz van, és lassítsak, mert érzéketlenül repkednek a szavaim. A félelem hevében elszabadulnak az indulataim, és olyat mondok, vagy teszek, ami miatt aztán a szégyen takarója alá bújnék hátralévő életemben legszívesebben. Ilyenkor minél előbb észreveszem, hogy rémült vagyok, annál hamarabb tudom ezt nyíltan is vállalni. Kimondani magamnak, és ha szükséges másoknak is, sokat könnyít egy-egy feszült pillanatban a lelkemen. "Megijedtem", "összevagyokzavarodva", "nemértem". Ennek az előzménye, hogy észreveszem: kényelmetlenül ÉRZEM magam, és valami nekem így nem jó. És szólok, majd mozdulok - a legjobb esetben finoman, lassan, ám lehet hangosan és gyorsan szükséges éppen.

Amikor kijöttem az autoimmun utcából, egy alkalommal egy vezetett meditáció keretein belül, az egómat, elküldtem a Mennyország kincstárába. Hálásan megköszönve az eddig szolgálatait, és vállaltam, hogy onnantól én figyelek arra, hogy milyen "ruhát" választok a örömteli mindennapokhoz. A szerepeim feltérképezéséhez is kíméletesen kezdtem közelíteni. Ahogy jöttek elő az automatikus reakciók buzgón munkálkodtam, hogy ha kényelmetlen helyzetben találtam magam, akkor valami felszabadítóbb forma születhessen. Akkor végleg abbahagytam, a szülök, a nemzet, az emberek, a világ hibáztatását, és erre minden nap emlékeztetem magam azóta is. Minden nap lehetőséget ad, hogy ezt a döntésemet gyakoroljam. Újra és újra tudatosítottam, hogy 100%-ban felelősséget vállalok a gondolataimért, a szavaimért és a tetteimért. A helyzetek ismétlődnek. Hol könnyebb, hol nehezebb a JELENben lennem, ám mindig van lehetőségem a szeretetet, a nyugalmat, a jókedvet, az örömteli alkotást választani a csata, a mutogatás, a kioktatás, a hibáztatás helyett. 

Te szoktad figyelni a gondolataidat, a szavaidat, a mozdulataidat? Azt mondod, hogy neked erre a passzióra nincs időd? Mennyire vagy éber a VAN-ra? 25 évvel ezelőtt ez lehet, hogy valóban úri hóbortnak számított, hogy spirituális vagy. Ma élet-halál kérdés, hogy elfogadod a természetfeletti létezését, együttműködsz-e a téged is létrehozó Forrással, vagy csak vagdalkozol tovább a szeretetre hivatkozva. Ismered-e a szerepeidet? Ismered-e, elfogadod-e az örömteli oldalaidat, úgy, hogy közben tudod az árnyék is létezik. Észre veszed-e, amikor egy helyzetre, emberre, kapcsolódásra ráégett az "óismerem" matricád? Észre veszed-e, amikor egy helyzetre, emberre, kapcsolódásra a hiányaid, félelmeid, elmúlt emlékeid vetíted? Érzed-e, amikor kényelmetlen egy ruha, egy beszélgetés, egy ölelés? Hogy érzed magad, ha váratlan helyzetben találod magad? Blablablaaaaa...

Újra elindítom a DzsojLájf Szer-víz felhívást.

Legyünk 21 napig - és után is, 

éberek,

figyelmesek,

gyengédek,

önmagunkhoz és másokhoz is.

Az egó mindent elkövet, hogy a jövőn vagy a múlton tartsa a figyelmünket, és megtorpedózza a 6ártalan örömet, a megbocsátást és a hálát :) Engedjünk helyet az ÉRZÉÉÉSEKnek.

Szeressük figyelmesre, kreatívra önmagunkat. Neveljük át saját egónkat! Vegyük ölbe, tegyük le a durva, megfélemlítő, bűntudatkeltő módszereinket. Hogyan? Figyelemmel. Figyeljünk a légzésünkre, a mozdulatainkra, amelyek jelzik, hogy közel vagy távol vagyunk-e önmagunktól. És gyakoroljuk, hogy 1értelműen, természetesen, nyugalommal ki is nyilvánítjuk az ÉRZÉSeinket. Az egónak ez furcsa lesz. Neki az "okosságok", a rejtélyes magyarázatok a terepe. Semmi baj. Gyakoroljuk, hogy egyszerűen megmondjuk: "Nekem ez fáj." "Nagyon tetszel." "Édeset/sóst kérek. Szóljunk minél többet E/1 személyben. Amikor valakiről valamit gondolunk, mondunk, akkor tegyük meg E/1 személyben is. És figyeljük meg az ÉRZÉST, amit ez magával hoz. Játszunk 1ütt 1másért!

Szinte semmi más dolgunk nincs, mint az elménk/egónk elchitítása, megnyugtatása, hogy 

...a VALÓDI helyzetek...

...a VALÓDI emberek...

...a VALÓDI kapcsolatok...

kerüljenek és maradjanak

a közelünkbe.

Ehhez a lassulás, a halkulás, a puha érintés, illetve ha az szükséges a 6ározott "állj", "elég" "hagyd abba" kifejezések alkalmazása is segít. Kerüljön a nevetés és a jókedv is az asztalra a családi 1üttlétek során. És bárhol megfordulunk, legyen bennünk, és így körülöttünk is derű, móka, életöröm.

És az is rendben van, ha nem tudod, hogy mit chinál az egód. Akkor legyen ez a 21 nap egy ismerkedés. Legyen ez a 21 nap egy feltérképezés, információ gyűjtés: magadról-magadnak. Ébredjünk, nyújtózkodjunk, bújjunk ki a rácsos kiságyból. Tegyük ki, a kinőtt szerepeket a "szekrényünkből". Vállaljuk a valódi nagyságunkat, a valódi erőnket, a valódi szépségünket. Lépésről-lépésre, ahogyan anno járni tanultunk. Nem sürget semmi és senki. Jókor vagyunk, jóóó helyen.

Próbáld ki! Hiszen 

MINDEN ÉRTÜNK történik.

Akkor is, ha nem hiszed.

Akkor is, hogyha/amikor félsz.

Akkor is, hogyha/amikor szomorú vagy.

Akkor is, hogyha/amikor szétvet az öröm.

Akkor is, ha káosz lengi be a teredet.

Akkor is, ha minden rendben VAN :)

Éber-fényes-víg napokat kívánok, hogy mindig mindenki számára a legjobban alakuljanak a dolgok. 

Gyakorlat:
Figyelek. Figyelem a szavaimat, a mozdulataimat, mert megmutatják a valódi gondolataimat. Figyelek az összHangra. Meghallom, észreveszem, ha távolodom a belső békémtől, és a bocsánat kéréssel megállítom, majd az öröm irányába fordítom a figyelmem. Elfogadom a bocsánatkérést, az érzéseimet, elfogadom a mások érzéseit. Egyszerűen, természetesen, könnyedén lépek. Összhangban élek önmagammal és a környezetemmel.

Játékra fel!!!

Mindenkinek jó nagy csokor öleléssel és hálával,

üdv

Ildi/Joyszív Chili...vagy ahogy emlékeztek rám

Kép: net

Ui: Szeretettel várlak és jókedvvel fogadlak a személyes konzultációim keretein belül.

• Ha úgy érzed, hogy felőrölnek a mókuskerekek apró fogaskerekei.
• Ha hiányolod a nevetést, a meghittséget, a figyelmet az életedből.
• Ha szeretnéd meglátni az örömöt abban, ahol éppen most vagy.

Találkozzunk, és szabadítsuk fel együtt a benned rejlő vidámságot. A következő linkre kattintva választ6sz egy számodra kedvező formát:  http://www.dzsojlajf.hu/p/p.html

Kedves Ildi...

Az elmúlt öt hétben a tenger mellett töltöttem a napjaimat. 6ártalan örömmel töltött fel, ami minden pillanatban, így MOST is itt bizsereg bennem. Az egyik táborban egy nagyon kedves levél tetőzte be, az idei kinn létemet. Nagyon megörültem neki. Váratlanul ért, meg is lepett, és közben mégsem.  Mire a sorok végére értem, persze elérzékenyültem. Előzményül annyit, hogy már jó ideje kerülgettük 1mást a levél írójával, és igazán hálás voltam, hogy a tengerhez, ebbe a mesés környezetbe is elkísért. Vannak, akik egy-egy részletét megismerték az írásnak, mert olvastam fel belőle a búcsú estén. Úgy döntöttem, persze 1eztetve a levél írójával is, hogy közkincsé teszem a teljes tartalmat. Íme:

Kedves Ildi!

Azt mondtad nem olyan régen, hogy elfogadod az életedben mostantól, hogy meglepetések érkezzenek hozzád. Készítettem párat, hogy szokjad. Kezdem is. Tudd, hogy nagyon klassz csajszi vagy. Mit csajszi, érett NŐ, mély érzésekkel, színes tapasztalatokkal. Az élet szereteted szinte perzsel. Akár egy egész ház központi fűtés rendszerét is rád lehetne kötni, annyi energia árad belőled. 

Amikor megláttalak, régi ismerőst fedeztem fel benned. Szóval megérkezésünk óta figyellek. Nagyon hálás vagyok, hogy alkalmunk volt rendszeresen, szinte minden nap beszélgetni. Napról-napra egyre közelebb kerülhettem hozzád, és egyre több oldalad vált számomra is lát6óvá, elérhetővé. A beszélgetéseink során az is kiderült, hogy sokkal mélyebb és régebbi a kapcsolatunk, mint ennek a tábornak az időtartama. És ez nem afféle spirit maszlaggal becsomagolt gondolat, ez tény. 

Ahogy telt-múlt az idő, minden napon, megközelítően ugyanabban az időben tudtunk eszmét cserélni. Annak külön örülök, hogy mind a ketten, kölcsönösen úgy érezzük, hogy mostantól elválaszt6atlanokká váltunk. Nem fenyegetés képpen mondom, de bárhol leszel, ott leszek veled. Ahogy szoktad mondani: az élmény, az érzés bennünk van, bárhol is tartózkodunk. Magunkat mindenhová magunkkal visszük. Csak tudd, mostantól én is veled leszek mindenhol és mindenkor. Nincs kivétel.

Szóval köszönöm, a bizalmadat, a nyitottságodat amivel fogadtál, és igazán boldoggá tettél, amikor elmondtad, hogy számodra is mennyire felszabadító, amikor velem beszélgetsz. Jó látni, ahogy könny szökik a szemeidbe, amikor egy-egy kedves sztoridat megosztod másokkal, és a szobák falait is átrezgeti a zabolátlan nevetésed. Szerintem a Mennyország is harsog tőled, amikor elereszted a kacajod. Imádom, hogy pillanatok tört része alatt vagy képes a sírásból nevetésre váltani, főleg, ha saját magad kifigurázásáról van szól. Ilyenkor is sugárzik belőled a szeretet. Lehet sokan nem hiszik, de én pontosan tudom, hogy milyen mélyen tudsz hallgatni is, amikor éppen arra van szükség.

Megnyugtat6lak, hogy a szívedből végleg kikukáz6od azt a képet magadról, hogy sokat beszélsz. Éppen ez az a kincs benned, amiért itt vagy. Nekem minden szavad, minden hallgatásod, minden könnyed és minden nevetésed, éppen jókor jött eddig is. Remélem, ezután a levél után már semmi kétséged nem marad. Minden mozdulatoddal a jókedvet és a hálát sugárzod. Az érintésed által eltűnnek és kisimulnak a feszültségek. A kezeléseid minden pillanatában az isteni jelenlétet vélem megélni. 6ártalanul hálás vagyok, hogy kölcsönös szimpátia, és valódi, mély összekapcsolódás született közöttünk. 

Kívánom, hogy továbbra is saját ritmusodra figyelve, a neked leginkább tetsző formában váljon valóra minden (titkos) álmod. Találkozz össze azzal a hús-vér Férfival, akivel 1test-1lélek módjára élvezitek az életet. Üzenem neki, hogy vigyázzon rád, óvjon, és szeressen, mert különben velem gyűlik meg a baja. Kívánok számotokra egy közös otthont, egy mihamarabbi lakásszentelő bulival, ahol együtt ünnepelhetitek a sikereiteket a családjaitokkal, a barátaitokkal. Ehhez kapsz egy kis emléket tőlem, amivel nem várok a partiig. A levéllel 1ütt odaadom. (megjegyzés: egy bejárati ajtóra akaszt6ó díszt kaptam) Most búcsúzom. 

Ui: Tudom, hogy az elmúlt pár napban okoztam némi fejfájást, de tudd, ez csak azt jelezte, hogy soha többet nem hallgatok el, és soha többet nem leszek tőled távol. Sőt! Minden nap szólok. Gyengéden ébresztelek, finoman altatlak el, és a nap minden pillanatában 1ütt leszünk. Mindezekkel táplálva, növesztve és virágoztatva  a megszentelt szívedben lobogó Szerelmet. Azt a Szerelmet, amit az életed, a többiek és önmagad iránt érzel. Ne aggódj, bírni fogja a párod is. Sőt! Erre vágyik. Ezért lesztek/vagytok 1máshoz illőek. Édes Kincs! Jó, hogy vagytok! Élvezd tovább a fizikai Létednek eme epizódját. 

Szerető társad: isteni önmagad, alias Szentlélek.

2016. 07. 29. 6:46  Vrboska

Gyakorlat:
Minden helyzetben , minden körülmények között szeretem magam, szeretem a testem, mert tudom, hogy itt és Most általa élhetem meg az égi-földi szerelmet. Tudom, hogy a testem egy olyan eszköz, amelyben megtapasztalom a bennem lobogó szerelmet. Szeretem a 6ártalan Lényem, Szeretem magam. Mélyen. Olyan mélységesen, amit sosem reméltem.