"Az ego állandó harcban áll a Szent Szellemmel abban a kérdésben, hogy mi is a te feladatod. Ugyanezt teszi a boldogsággal kapcsolatban is. Ez nem kétoldalú küzdelem. Az ego támad, a Szent Szellem pedig nem reagál. Ő tudja, hogy mi a feladatod. Tudja, hogy a boldogság az." (A csodák tanítása, 66. gyakorlat/2 - Sarkadi Kriszta fordítása) Ezek a szavak azok, amelyek egyszerűen, tisztán emlékeztetnek arra, hogy minden rend bennem van, "csupánt" azt szükséges újra+újra, tudatosítanom, hogy az ego a félelemmel jár karöltve, a Szent Szellem/Szentlélek pedig a szeretettel. Jómagam a szeretet választottam, és a félelmet is látom/érzem/hallom, de nem hagyom, hogy befolyásolja a cselekedeteimet. Ezt a folyamatos belső munkámat olyan kötelességemnek érzem, ami nem ijesztő, hanem nagyon is inspiráló és fejlesztő erejű számomra.
Most, hogy már csak 3 nap van, hogy
Most, hogy már csak 3 nap van, hogy
elindítom a Hála7fő együttlét sorozatot,
számtalan módon próbál sürgetni, ijesztgetni az egóm. Teljesen természetesen, hiszen a félelemből táplálkozik, így FIGYELMEZTET. Hálás vagyok, amikor eszembe juttat valami fontosat, ám pórázon kell tartanom, mert képes lenne lényegtelen dolgok felé is elvonni a figyelmemet. Együttműködünk, de irányítani nem hagyom. Amikor a tréner képzésem zajlott, úgy tanították, hogy miközben tartom az előadást, képzeljem el magamat a terem távoli sarkába a plafonra, hogy ott "ülök" és "figyelem" magam. Biztattak, hogy gyakorlással, majd képessé válok 1szerre beszélni a hallgatósághoz is, és látni magam kívülről. A spirituális témákban ezt a szemtanúság kifejezéssel foglalják össze. Ezt alkalmazom most, is, amikor rendezem a sorait az első találkozónak. Izgalmas!!!