Csoda csokor...

Izgalmas belső tisztogatással teltek a januári hetek. Szerencsére egy 6 hetes Örömhírhozók csoport támaszát is magam mellett tud6tam, így még bátrabban merültem bele a felvillanó félelmekbe. Jöttek is az alkalmak, hogy beélhesem a MEGBOCSÁTÁSt. Most 3at említek: az első kifejezés, ami "megütötte a fülemet": nem-vagy-te-egy-kichit-szétszórt? Aztán jött a következő:"ne-legyél-már-ilyen-türelmetlen", és a harmadik paffot a "befelé-forduló-lettél" tette meg. Szerencsére nem egy időben történtek, hanem szépen egymás után, így volt időm a helyreállításra, szépen sorban. 

Mindegyik alkalommal kinyilvánítottam, hogy NEM. NEM, nem vagyok szétszórt, én másképp emléxem, arra, hogy miben maradtunk. NEM,nem vagyok türelmetlen, én másképp értettem, amit az előbb mondtál. NEM, nem vagyok befelé forduló, hanem alkotok, és ahhoz csendre, és elvonultságra van szükségem. Javaslom, hogy most lépj tovább azon a spirit maszlagon, hogy "a-nem-szót-nem-lehet-használni". Szóval éreztem magamban a sértődöttséget, a megbántottságot is, keveredve egy kis dühvel. Ám itt nem álltam meg. Gyakorlott csodautasként (A csodák tanításának gyakorlatai mentén), a Megbocsátásban végzett minden napos edzéseim, szerencsére nem engedik már, hogy dagonyázzak a félelem formáiban. 

Így történt most is. Ásni kezdtem magamban tovább. Ehhez a szokásos, "sajnálom-kérlek-bocsáss-meg-köszönöm-szeretlek", mint egy össszecsuk6ó gyalogsági ásó, mindig BENNEM van. Amit beindítottam a folyamatokat, és el kezdtem megbocsátani először is magamnak, pl. hogy szétszórt vagyok, ráláttam, hogy igen, több szálon futnak az események az életemben - mint mindenki másnak is - ám van olyan, amit csak a pénzhiány félelme miatt tartok fenn, és éppen ez zárja el az utat az új lehetőségek elől. A másik két témában is a nyugalmamat építettem a megoldás chiholása helyett. "Az ima a csodák közvetítő eszköze. Egy kommunikációs csatorna a teremtett és a Teremtő között. Az imán keresztül fogadjuk be a szeretet. A csodákon keresztül pedig kifejeződik a szeretet." (ACST - A csodák alapelvei;11.alapelv - Sarkadi Kriszta fordítása)

A képzett egóm könnyen bevégezte volna ott a felismeréseket, hogy "ez-róla-szól-mert-tükör-vagyok". Ám a testem állapota jelezte, hogy nem erről van szó. A gyomrom összerezdülései megmutatták: menj tovább. A Szívemhez beszéltem, a szívemben rejlő nyugalomhoz, és kértem a békét, a teljes gyógyulást, ami mindenki számára a lehető legjobb. Tudom, hogy amit a másik fél mutat nekem, az belőlem vetítődik ki. Kérem ilyenkor a gyógyulást a félreértelmezéseimben is. "A csodák nagy erőket tudnak mozgósítani annak érdekében, hogy felszabadítsanak az elszigeteltség alól, a megfosztottság és a hiány téves érzékelése alól" (ACST - A csodák alapelvei;42.alapelv - Sarkadi Kriszta fordítása)

Ilyenkor leülök, hagyom, hogy a lélegzetem ritmusára a gondolataim elchituljanak, és nyitottan várom a belső párbeszéden túlról a csendes választ. Mindig ott van. Mindig türelemmel, mindig jóindulattal. Íme:

Drága Lányom! 

Én beszélek,

pihenj Kincsem, 

nincs mit 

félned.

Veled vagyok,

Mindent értek.

Kipárnázom

minden lépted.

Gyakorlat:

Vállalom a felelősséget azért, amit látok, hallok, érzek és gondolok. Tudom, hogy magam választom meg azt, hogy mit tapasztalok. Amikor észreveszem, hogy nekem valami nem jó, megállok. Kérek és válaszra a szívemből várok. Minden pillanatot győztes gondolatokkal és szavakkal táplálok.

Az öröm legyen veletek!

Csajági Ildikó

örömtréner