Új szokások...

Azt vettem észre, ahogy visszatekintettem erre a 2015-ös évre, hogy

• nagyon gyorsan eltelt,
• annyi minden történt, mint máskor 3 év alatt - na jó, a "parkolópályás", "ágybanfekvős" évekhez képest lehet, hogy átalakult az idő érzékelőm :)
• átalakultak a kapcsolataim - születtek teljesen újak a semmiből, megerősödtek régiek, és vannak, olyanok is, melyek köddé váltak, s eltűntek.

Ebben az évben több örömteli búcsúzásban volt részem. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden fázisa könnyű és mókás lett volna. Ám az a kinyilatkoztatásom, hogy "szándékom komoly:az örömteli életet választom", minden zegét-zugát átjárta és átitatta jókedvvel az életemnek. Ahol nincs oda belevitte, ahol pedig megvan, ott tovább fényesítette. Többször megijedtem, és minél hamarabb megálltam, minél hamarabb a légzésemre fordítottam a figyelmem, annál gyorsabban tért vissza a nyugalmam. Ilyenkor tudtam feltenni a bennem rettegő gyereknek a kérdést: Mi történt? Mi a baj? Mit szeretnél Édes Kincs? Általában írásban tettem, és hagytam, hogy a válaszok gondolkodás nélkül kerüljenek a papírra.

A megbocsátás olyan eszközként rendezte mindig a testem, a lelkem és a környezetem, hogy sokszor magam is meglepődtem a csodás átalakulások láttán. Amikor észrevettem, hogy valami feszültség kerülgetett szinte automatikusan indult el bennem a "sajnálom-kérlek bocsáss meg-köszönöm-szeretlek" gondolat sor.
Akkor is, ha még azt sem tudtam, hogy mi a szitu. Nem csajágildikó kezdett el ilyenkor nagy kegyesen megbocsátani, hanem ezzel tudtam átadtam a terepet a Magasztosnak, így tudtam félre állni a helyzetekben, hogy mindenki számára örömteli, gyógyító megoldás születhessen. Persze utána megmutatkoztak azok is, amit nekem kellett megtennem vagy kimondanom. S a tőlem telhető módon egyszerűen, természetesen és őszintén igyekeztem meg is tenni, ki is mondani vagy ha úgy kívánta a helyzet: csendben maradni.

Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennek a folyamatnak egy pontján az a döntés születik meg bennem, hogy ABBA HAGYOM A MASSZÁZST. Még most is furcsa visszaolvasnom, ezt a mondatot - és persze a bolondos részem, rögtön kiszúrta a svéd popegyüttest is a szövegben :) :) :) No, de komolyra fordítva szót, elbúcsúzni egy olyan tevékenységtől, ami több mint egy évtizedig a megélhetésemet biztosította, látszólag teljesen értelmetlen. Ha félelemmel élném az életem, akkor meg sem tudott volna bennem születni. Viszont a testem jelzéseiben is teljesen megbízom, és a kezeim fájdalma azonnal megkondította bennem a "VÁLTOZTASS!!!" harangot. Szerencsére a mindennapokban A csodák tanítása gyakorlatai segítettek és segítenek most is, hogy át tudjam adni a riadalmat a Lát6atlannak. 

Elköszönök a masszőr szerepemtől, mert azt érzem, hogy betöltötte a helyét, és hálás vagyok mindazokért a helyzetekért, emberekért, tapasztalatokért, amit általa éltem eddig át. Átalakulóban van. Semmiképpen nem a kukában landol, ugyanis az érintés számomra fontos, és nem fogom a fürdővízzel a gyereket is kiönteni. Hogy milyen formában fogom folytatni, az még a jövő zenéje. Az is alátámasztotta, hogy itt az ideje "kichit" változtatni, hogy amikor visszatekintettem erre az évre, akkor azt vettem észre, hogy a tanfolyamok leginkább a rajzoláshoz és az alkotáshoz kapcsolódtak. Szóval szabad terepet kívánok teremteni, hogy legyen helye bennem és körülöttem is az újnak. 

Gyakorlat:

Hálával telten visszatekintek, és köszönetet mondok minden élményért, helyzetért és tapasztalatért, amit a 2015-ös évben megélhettem. Nyitott szívvel fogadom az új lehetőségeket, amelyeken keresztül újabbnál újabb formáját tapasztal6om meg az örömteli életemnek. 2016-tól a Megbocsátás, a Békesség, az Öröm, és a Jól-Lét eszközeként felszabadultan élek és alkotok tovább. 

Varázslatos ünnepi pillanatokat, meghitt beszélgetéseket és jókedvű együttléteket kívánok mindenkinek!

Szeretettel:

Csajági Ildikó

örömtréner