Nekem te vagy a mese...

Azon a karácsonyon meglátogattuk a barátainkat és úgy elhúzódott a program, hogy náluk is aludtunk. Amikor hazaértünk vígan léptünk be a lakásba és először fel sem tűnt, hogy valami nincs a helyén. Ám a gyerekek kikiáltottak a szobájukból, hogy: "Anyaaaa, nincs itt a magnóóónk!"- és akkor vettük észre, hogy a nappaliból pedig hiányzik a tv - összeállt a kép: betörtek hozzánk. Sietősen átnéztük az apjukkal az egész lakást, és szerencsére azt láttuk, hogy más nem hiányzik. Szóltunk a főbérlőnek, és ahogy a lánykánk követte az eseményeket, egyszercsak azt kérdezte:"Anya, akkor nekünk most már örökre csendben kell élnünk?" Megnyugtattam, hogy nem. A szokásos körök után, rendes  időben, este jött a gyerekeknek a mesélés rituáléja.

A kedvenc Kököjszi, Bobojsza cd első részét a magnóval együtt elvitték. "Nodesebaj". Akkor mondjál fejből mesét anya - jött a kérés. Ez azt jelentette, hogy ami azon a napon történt velünk, szépen beleszőttem egy mesébe. Sokat nevettünk ilyenkor, és mindig kuncogva fedezték fel magukat a gyerekek a történetben. Amikor befejeztem szóba kerültek azok az emberek is, akik benn jártak a szobájukban, és az is, hogy vajon hol lehetnek most a holmijaink. Azt ecseteltem nekik, hogy szerintem olyan gyerekeknek vitték el, akik lehet még sosem láttak színes tv-t, és így nagyon jó dolguk lesz nekik karácsonykor. A Kököjszi, Bobojsza első része pedig biztosan nekik is nagyon fog tetszeni; szóval sok örömet kívántunk az elvitt holmijaink használatához. Nyugodtan aludtak el.

A barátainknak, amikor elmeséltem a "magyarázatomat", csodálkozó szemekkel kérdezték, hogy mire tanítom én a gyerekeinket, hogy mond6ok, ilyen hülyeségeket. Aztán, amikor pár nap múlva hazafelé tartottunk az autóban egy tv-vel, amit az egyik barátunktól kaptunk, és egy másik kis magnóval, hazatelefonáltam, és az öt év körüli lánykám kapta fel a készüléket. "Örülsz chibe? " Erre azt felelte:"Örülök anya, de nekem te vagy a mese." 

Azóta is igyexem olyan "mese" lenni az életükbe, ami/aki megnyugtatja Őket. Hiszen vannak árnyékok, vannak kellemetlen pillanatok is. Már felnőttek. A bátyjával külön-külön, ki-ki éli a maga életét, és számtalan kihívással kell szembenézniük a 7köznapokban nekik is. Mindig arra törekedtem, hogy megtaláljuk a helyzetek építő oldalát, akkor is, ha nem könnyű. Örömmel tapasztalom, hogy a gyerekek ezt a látásmódot képesek a gyakorlatban is alkalmazni. A belső békés mesém egyik támasza A csodák tanítása . Folyamatos fejlődésemet és a félreértelmezések gyógyulását segíti nap, mint nap.

Gyakorlat:
"A megbocsátás a csodák otthona. Krisztus szeme elviszi őket mindenkihez, akire csak könyörülettel és szeretettel rápillant. Az Ő szemében helyreáll az észlelés, és ami korábban átokként működött, az áldássá válik. A megbocsátás minden egyes lilioma a szeretet csendes csodáját kínálja a világnak."
A csodák tanítása, Mf. 516.oldal/3. bekezdés/2-4mondat - Sarkadi Kriszta fordításában.

Békés, meghitt ünnepre hangolódást kívánok mindenkinek!
Csajági Ildikó
örömtréner