Zen kolostorban élek...

Amikor 2011-ben hazaköltöztem a szüleimhez, olyan volt számomra, mintha egy kolostor falai közé vonultam volna vissza az addigi életemből. Csendesen lehettem magamban, miközben körülöttem mindenki tette a dolgát. Nyugodtan ülhettem reggeltől sötétedésig az eresz alatt, és nézhettem az esőt, hallgat6tam, ahogy kopognak az esőcseppek a cserepeken. Senkit nem hívtam, senkit nem kerestem telefonom, de ha megcsörrent a telefonom, akkor minden kedves barátommal kedélyesen elcseveghettem. Gyógyultam.

Egyik alkalommal, arra a kérdésre, hogy mit chinálok ezt válaszoltam:"Itt ülök a törökszentmiklósi zen kolostor kertjében és figyelem az eső-békákat, ahogy pattognak a fűben." Erre a túl oldalról jött a kérdés:"Tényleg? Mikor épült ott a kolostor, nem is hallottam még róla?" Először nem tudatosodott bennem, hogy mit is feltételez a kérdező, és a közel 100 éves vert falú házikónkról kezdtem mesélni neki, amikor leesett nálam a tantusz, és nagyon jót nevettem. "Jaaaa, hogy te azt hitted, hogy itt létezik egy zen kolostor? Én a szüleim házáról beszélek."

Azóta a barátaim között ez szálló ige lett. "Naaa, indulsz a zen-kolostorba?" A minap, ahogy vonatoztam haza, azon merengtem, hogy tényleg mennyire illik nekem azóta is ez a kifejezés a kisházunkra. Keresgélni kezdtem, hogy mit írnak a kolostor szóról az értelmező felületek, és ezeken akadt fenn a tekintetem:a kolostor inkább csak a szerzetesek szállásépülete; olyan, összetartozó épületcsoport, amelyben valamely szerzetesrend tagjai állandóan együtt élnek; épületet jelöl, amely a szerzetesi élet vitelére az egyházjog szerint alkalmas...és elgondolkodtam.

Vajon ki mért is él vagy élt kolostorban? Például lehet, hogy valaki elvonult oda, a rohanó világ elől, vagy bevonult egy konkrét időre, egy konkrét céllal. Lehet, hogy ez a hivatása, lehet látogatóba ment vagy megy manapság, blablabla. Ha belépek egy templomba, egy kolostorba, akkor természetes számomra, hogy elcsendesedem, hogy bizonyos szabályokat betartok. Amikor azt érzem, hogy jó lenne kifújni a 7köznapi gondolatokat, akkor vannak kedves helyeim, ahová rendszeresen beülök. Szeretek olykor-olykor meglátogatni egy-egy templomot, kápolnát.

És sorjáztak a kérdések belőlem: Akkor az a hely, ahol élek, élünk, az ugye lehet a mi családi kolostorunk? A saját családunk tagjaira akár nézhetek úgy ugye, mint a szerzetes társainkra? Akkor az otthonunk ugye olyan, mint a templomunk? Mi a mi mise rendünk? Milyen módon élünk együtt, kinek a rendje szerint alakítjuk ki a szertartásainkat az otthonunkban? Sok-sok analógia cikázott át a rajtam. 

Nekem anyaként az egyik leghőbb vágyam volt mindig is, hogy egy olyan otthont teremtsek a gyerekeimnek, mint, amilyenben itt a Hungária utcában én gyógyul6tam, és gyógyulok azóta is. Eddig még sajnos abban a formában nem valósult, meg, ami az én álmom erről. Nálunk is voltak zajos nappalok és esték, és nem volt minden nap, mindig fenékig tejfel a szülői fészekben. Mégis nagyon hálás vagyok azért, hogy van. 

Amikor a világ harcaira tekintek, mindig odajutok, hogy a legfontosabba dolgom az, hogy békességben éljek a magam "szerzetes-rendjében", azaz önmagammal, a családommal, hogy ez tükröződhessen körülöttem is. S nem mondtam le arról a családi fészekről sem, amit majd én rendezek be a gyerekeim és az unokáim számára, ahová vissza-visszatérhetnek megpihenni, feltöltődni.

Gyakorlat:

Szeretem és elfogadom magam úgy, ahogy vagyok. Jó, hogy vagyok. Békességben vagyok önmagammal, a szüleimmel és minden rokonommal - akár élnek, akár holtak. Itt vagyok. Mindenkinek - magamnak is - megbocsátok, hogyha öntudatlanul vagy szándékosan, gondolatban szóban, tettben valaha is megbántottak. S bocsánatot kérek mindenkitől, hogyha öntudatlanul vagy szándékosan a felszabadultságommal, az örömteliségemmel, a beteljesült örömteli életemmel bárkit is valaha megbántottam. Az idő minden irányában, minden szenvedés és fájdalom, ami keletkezett bennünk és körülöttünk, az váljon Fénnyé, Szeretetté és Bölcsességgé. Ámen. 

Valóra vált, örömteli álmokat kívánok mindenkinek!

Csajági Ildikó

ÖrömTréner

A fotó: net - illusztráció