2015. november 30., hétfő

2015. december 1...

Csillogó szemekkel nyitott ajtót a barátnőm, talán 5 év körüli kisfia - sok-sok évvel ezelőtt - és rácsodálkozott a kezemben lévő vizes üvegre, ami fel volt díszítve színes zsinórokkal, gyöngyökkel és vízálló filccel még megerősítő mondatot is firkantottam rá. "Édeeeesanyaaaaa! A csajági valami varázseszközzel érkezett." - azóta ez a mondat "szállóige" lett. A barátaim tudják, hogy bármit képes vagyok magamra szabni. A legvadabb átalakításom azok a festmények, amelyeket már a vásárlásukkor láttam, hogy hogyan fogok otthon kiegészíteni. Meg is tettem. Nem a művész ellen, hanem a magam örömére és teljességére.

Szóval készüljetek, mert HOLNAP 7.00-kor - azaz december 1-én közzé teszem a Naptár-varázslókról szóló írásomat, és JELENTKEZHETTEK végre. 
Nagyon izgalmas, mert az utóbbi évekhez képest ez számomra egy új terep lesz. Juhuuuu!!!!
Találkozunk itt holnap, és december 29-én a műhelyben. 
Aki bújt, bújt,- jövööök :)

Mesés és varázslatos szép napot és hetet mindenkinek!
Csajági Ildikó/chili
ÖrömTréner

2015. november 28., szombat

Hogyan MARADOK tünet mentes...

Úgy MARADOK tünet mentes a fizikai életem hátralévő idejére, hogy ELDÖNTÖTTEM: 
  • minden körülmények között az örömteli életet választom;
  • magam mögött hagyom az elavult felismeréseimet és értelmezéseimet - minden nap;
  • bátran megélem azt, aki és ami éppen vagyok - és kilépek azokból a szerepekből, aki és ami már nem vagyok.
...és persze ezekhez is arra van szükség, hogy ÉSZREVEGYEM, amikor a félelem felé fordulok, amikor, valami régi minta csavar-teker maga köré, amikor éppen beleragadok, vagy megdermedve ott maradok valahol, ahonnan mennem kellene, mert egy régi emlék nyomai mentén valamiben éppen gyógyulok. Most már azt is tudom, hogy egyik sem baj. Hiszen azzal a szándékkal születtem ebbe a csodálatos fizikai testbe, hogy minél több oldalról megtapasztaljam a választás, a döntés lehetőségét. Hiszen megkaptam a hamuba sült pogácsám mellé a kis vándor tarisznyámba a szabad akarat varázserejét is. Nem mások vagy bármi ellen, hanem magamért, a fejlődésemért, a boldogulásomért, és én a boldogságom választom.

Mindig kerülnek mellém olyan könyvek, emberek, akik emlékeztetnek arra, hogy amikor készültem ide jönni a földi létbe, pontosan ez az ellentmondásokkal teli oldala volt az, ami lelkesített, amit minél előbb újra és újra át akartam élni. Alig vártam, hogy a saját nézőpontomból gyűjtsek élményeket, információkat a Lényem lát6atlan részéről - ezekkel is tágítva az a 6ártalanságot, ami mindenhol és mindenkor körül ölel. S mivel létezik a felejtés itala - szerencsére - olyan hévvel tudom magam beleélni egy-egy szerepbe, hogy olykor elfelejtem a játék lényegét: mindenhol és mindenkor ÉREZD magad jóóóóól, a bőrödben. Minden vágyam és törekvésem mögött az a kívánchi kislány munkálkodik, aki a lelkében mindig tudja, hogy honnan jött. S amikor elsodorják a külsőségek, a "csakmostcsakneked" félelmei, akkor ölbe veszem - magam - és megnyugtatom: Nincsen semmi baj! Minden rendben van. Minden REND benned van. Minden vár6. 

Örömteli és tünet mentes életem alapja az, hogy figyelek az ÉRZÉSEIMRE, és igyexem, hogy semmi olyat ne kelljen tennem, amitől rosszul érzem magam. Folyamatosan változom, amit nem mindig könnyű megélni. No, de a fejlődéshez, a táguláshoz, az új élményekhez, a váratlan kalandokhoz számomra ezen keresztül vezet az út. Arra törexem, hogy ezt képes legyek összehangolni a környezetemmel, a családommal, a 7köznapi életemmel, és persze a Legmagasztosabb Renddel is. A beépített öröm-mérő-műszerem azonnal jelez, ha a jó érzésem ellen élek, lépek, szólok vagy hallgatok, és ha elég gyorsan elchitulok, akkor máris újra a legjobb helyen vagyok.

Gyakorlat:
Az öröm járja át a gondolataimat. A megbocsátás begyógyítja és eltünteti a sebeimet. A hála mossa békésre a szívemet. 7köznapi ember vagyok. Tünet mentes vagyok és maradok. Nyitott szívvel és kitárt karokkal haladok. Igen, igen, igen - a Jólét érzése, minden sejtemen átragyog. 

Fotó: Raymond Peynet



2015. november 25., szerda

Advent – felnőtteknek…

Az Angyali Segítség oldalon R. Kövér Balázs, angyalterapeuta barátom karácsonnyal kapcsolatos cikkeket kért tőlem. Négyet is. Az alábbi ajánlással olvasható az első írásom az Ö oldalán. Nagyon köszönöm ezeket a gondolatokat rólam. Hálás vagyok, hogy összefútt minket az Élet :)

Mai vendégszerzőnk Csajági Ildikó ÖrömTréner.
A Csajági – vagy ahogy sokan ismerik Chi, Chili – egy fogalom. Pontosabban egy jelenség. Senkivel össze nem téveszthető egyedi energia és szeretetbomba, akiből árad a bölcsesség, az életszeretet, és a boldogság. Ildi pusztán a létezésével jobbá teszi az ember hétköznapjait. Chili azon barátaim egyike, akiket a spirituális utamnak köszönhetek, és aki nélkül sokkal szürkébb lenne az életem. Szeretem a szertelen és megzabolázhatatlan stílusát, amelyet mások talán megnyirbálnának, és jólfésültté tennének. Az alábbi szövegből azt hiszem, pontosan átjön mire gondolok, hiszen a nyelvet, a szavakat, a betűket, az írást olyan módon használja, ami csak rá jellemző, és persze teljesen eltér a megszokottól, az akadémiailag elvárttól – pont mint a Csajági.

Íme az írásom, amit Balázs is megosztott...

"Óóó! Jönnek a karácsonyi ünnepek! Jaj, és hogyan intézek el mindent! Óóó, és még az is, hogy a  napi tennivalókon felül minden mindenkinek jó legyen"…szinte hallom a levegőben...
Nos, a feszültség szítása helyett most inkább a nyugalom és a játékosság felé kívánom terelni a címben szereplő témát. Amióta kitelepítettem a „karácsonyi bevásárlás mumusát” az életemből, azóta decemberben mintha szembe úsznék a riadt és kapkodó emberek tömegével. Ehhez egy külön játék is született bennem az ideihez.

Az szinte természetes lett, hogy amelyik családban élnek gyerekek, ott vesznek vagy csinálnak adventi naptárat. Van, akinek évről évre újra használ6ó a 24 kis zseb, ablak, stb – és ezt a GYEREKENEK fel is töltik. No, most arra biztatlak téged, hogy legyen magadnak is illetve a FELNŐTEKNEK is. Egy kis inspirációt villantok fel itt, aztán kedved, időd, kreativitásod mentén szabd magadra az 5letet. Javaslom, hogy november utolsó hetében tedd meg a lenti lépéseket. Íme a lépések:

1.      lépés – Kezdjetek listákat készíteni, konkrétan kettőt.
Az egyiknek lehet pl. az a neve, hogy „KARÁCSONYI MENETREND”, a másikat hívjuk úgy, hogy „MERT MEGÉRDEMLEM”. Az elsőbe kerüljenek bele ömlesztve a tenni-venni-elintéznivalók. A „mert megérdemlem” listán olyan egyszerű tárgyak, tevékenységek szerepeljenek, amelyekkel szívesen megjutalmaznád magadat, és nem igényel szécsényi hitelt. Ami belefér egy kabát belső zsebébe is akár. Pl. lehet mozi/szinház/koncert jegy, lehetnek tollak, szinesek – most a kifestőzés mániának hódolóknak – grafománoknak mindig jó. Lehet- szauna/uszoda/fittnes belépő, lehet magunknak is édesség, finomság. Lehet egy csendes kávézás egy panorámás kávézó teraszán, szóval lehet bármi, amit egyébként nem is engednél meg magadnak, de már régen vágyakozol rá. A határait te jelölöd ki, mert ha egy új íróasztal jutott valaki eszébe, akkor azt nehéz lesz a kis zsebbe beletuszkolni, de egy fotót róla, már el lehet rejteni.  Légy kreatív, szárnyaljon a fantáziád miközben összeáll a 24 cucc magadnak. Szerintem már ez egy szórakoztató dolog, különben nincs értelme.

Igazodjon a szokásaidhoz, hogy hol tartod ezt a kettő listát. Lehet egy nagy csomagoló papírt kiragasztani a hűtő oldalára, lehet füzetbe, a noteszedbe, a határidőnaplódba,  lehet az okos telefonban nyitni külön helyet számukra. Az a lényeg, hogy össze tudd gyűjteni, azt, hogy milyen elfoglaltságaid lesznek, hogy milyen jutalmakat találnál szívesen naponta a kis „ablakok” mögött.

2. lépés – Dönts el, hogy milyen legyen az adventi naptárod?
Saját készítésű, vagy előre gyártott? Attól is függ, hogy mennyi időd, kedve van az alkotáshoz. Pl. végre funkciót kaphat 24 db fél pár zokni, amit már ki akartál dobni; lehet textilből, kis zsákokat készíteni. Lehet színes, különböző méretű borítékokat megszámozva egy dobozba rakni. Lehet, hogy 24 édességet számozol meg és ezeket külön elhelyezed egy külön ezeket. Elrejtheted vagy lát6ó helyen is tart6od. Mindegy, ahogy szeretnéd. Azt is lehet, hogy egyszerűen veszel magadnak is egy kis csokikkal megrakott adventi táblát, és minden nap végén, mély levegőt veszel, és örömmel nyugtázod, miközben elmajszolod az épp soron következő bonbont, hogy mi mindent sikerült megoldani, és nyugodt szívvel ágyba bújsz.

3. lépés -  A listákhoz dátumokat szükséges rendelni.
Így tud minden a legjobbkor és a legjobban meg is valósulni. Ez egy logisztikai játék, és nagy megkönnyebbülést ad, amikor bekerülnek a naptárba a lépések. Itt szintén használd a saját, bevált módszeredet: a zenélő emlékeztetőket, a piros filceket, a színes jegyzetlapokat. Mindegy. Kerüljön minden KI a fejedből, foggyon el a listáról minden.
…éééésss…A jutalmakkal kapcsolatosan is szükséges a naptár, mert ha pl egy színház jegyet szeretnél, akkor előre érdemes átgondolni, hogy mikorra szóljon. Döntsd el, hogy előre megvásárolod a belépőt vagy spontán program lesz? Kivel kell összehangolni, egyedül vagy valaki mással kívánsz kikapcsolódni? Blablabla. A tárgyak esetében egyszerűbb az ügy, mert begyűjtöd, és elhelyezed majd a felnőtt adventi naptáradban – de ahhoz is szükség van időre. Mikor gyűjtitek be, jártadban-keltedben, hogy az elkészítéskor már minden a kezeid közelében legyen. S végül annak az idejét is fontos eldöntened, hogy mikor állítod össze az adventi jutalom-felnőtt naptáradat. 

Ui: Akinek a gondolattól is felállt a nem létező szőr a hátán, az vegyen egy mély levegőt, és töltse úgy az ünnepek előtti időszakot, ahogyan a legnyugalmasabb számára. Mindenkinek nagyon vidám készülődést kívánok.

 Csodás legjobbakat kívánok!

2015. november 21., szombat

Zen kolostorban élek...

Amikor 2011-ben hazaköltöztem a szüleimhez, olyan volt számomra, mintha egy kolostor falai közé vonultam volna vissza az addigi életemből. Csendesen lehettem magamban, miközben körülöttem mindenki tette a dolgát. Nyugodtan ülhettem reggeltől sötétedésig az eresz alatt, és nézhettem az esőt, hallgat6tam, ahogy kopognak az esőcseppek a cserepeken. Senkit nem hívtam, senkit nem kerestem telefonom, de ha megcsörrent a telefonom, akkor minden kedves barátommal kedélyesen elcseveghettem. Gyógyultam.

Egyik alkalommal, arra a kérdésre, hogy mit chinálok ezt válaszoltam:"Itt ülök a törökszentmiklósi zen kolostor kertjében és figyelem az eső-békákat, ahogy pattognak a fűben." Erre a túl oldalról jött a kérdés:"Tényleg? Mikor épült ott a kolostor, nem is hallottam még róla?" Először nem tudatosodott bennem, hogy mit is feltételez a kérdező, és a közel 100 éves vert falú házikónkról kezdtem mesélni neki, amikor leesett nálam a tantusz, és nagyon jót nevettem. "Jaaaa, hogy te azt hitted, hogy itt létezik egy zen kolostor? Én a szüleim házáról beszélek."

Azóta a barátaim között ez szálló ige lett. "Naaa, indulsz a zen-kolostorba?" A minap, ahogy vonatoztam haza, azon merengtem, hogy tényleg mennyire illik nekem azóta is ez a kifejezés a kisházunkra. Keresgélni kezdtem, hogy mit írnak a kolostor szóról az értelmező felületek, és ezeken akadt fenn a tekintetem:a kolostor inkább csak a szerzetesek szállásépülete; olyan, összetartozó épületcsoport, amelyben valamely szerzetesrend tagjai állandóan együtt élnek; épületet jelöl, amely a szerzetesi élet vitelére az egyházjog szerint alkalmas...és elgondolkodtam.

Vajon ki mért is él vagy élt kolostorban? Például lehet, hogy valaki elvonult oda, a rohanó világ elől, vagy bevonult egy konkrét időre, egy konkrét céllal. Lehet, hogy ez a hivatása, lehet látogatóba ment vagy megy manapság, blablabla. Ha belépek egy templomba, egy kolostorba, akkor természetes számomra, hogy elcsendesedem, hogy bizonyos szabályokat betartok. Amikor azt érzem, hogy jó lenne kifújni a 7köznapi gondolatokat, akkor vannak kedves helyeim, ahová rendszeresen beülök. Szeretek olykor-olykor meglátogatni egy-egy templomot, kápolnát.

És sorjáztak a kérdések belőlem: Akkor az a hely, ahol élek, élünk, az ugye lehet a mi családi kolostorunk? A saját családunk tagjaira akár nézhetek úgy ugye, mint a szerzetes társainkra? Akkor az otthonunk ugye olyan, mint a templomunk? Mi a mi mise rendünk? Milyen módon élünk együtt, kinek a rendje szerint alakítjuk ki a szertartásainkat az otthonunkban? Sok-sok analógia cikázott át a rajtam. 

Nekem anyaként az egyik leghőbb vágyam volt mindig is, hogy egy olyan otthont teremtsek a gyerekeimnek, mint, amilyenben itt a Hungária utcában én gyógyul6tam, és gyógyulok azóta is. Eddig még sajnos abban a formában nem valósult, meg, ami az én álmom erről. Nálunk is voltak zajos nappalok és esték, és nem volt minden nap, mindig fenékig tejfel a szülői fészekben. Mégis nagyon hálás vagyok azért, hogy van. 

Amikor a világ harcaira tekintek, mindig odajutok, hogy a legfontosabba dolgom az, hogy békességben éljek a magam "szerzetes-rendjében", azaz önmagammal, a családommal, hogy ez tükröződhessen körülöttem is. S nem mondtam le arról a családi fészekről sem, amit majd én rendezek be a gyerekeim és az unokáim számára, ahová vissza-visszatérhetnek megpihenni, feltöltődni.

Gyakorlat:
Szeretem és elfogadom magam úgy, ahogy vagyok. Jó, hogy vagyok. Békességben vagyok önmagammal, a szüleimmel és minden rokonommal - akár élnek, akár holtak. Itt vagyok. Mindenkinek - magamnak is - megbocsátok, hogyha öntudatlanul vagy szándékosan, gondolatban szóban, tettben valaha is megbántottak. S bocsánatot kérek mindenkitől, hogyha öntudatlanul vagy szándékosan a felszabadultságommal, az örömteliségemmel, a beteljesült örömteli életemmel bárkit is valaha megbántottam. Az idő minden irányában, minden szenvedés és fájdalom, ami keletkezett bennünk és körülöttünk, az váljon Fénnyé, Szeretetté és Bölcsességgé. Ámen. 

Valóra vált, örömteli álmokat kívánok mindenkinek!
Csajági Ildikó
ÖrömTréner

A fotó: net - illusztráció

2015. november 18., szerda

Az idő is nekem dolgozik...

A fizikai világ egyik sajátossága, hogy itt van idő. Jó idő, rossz idő, hajnal, éjszaka, reggel, délben, este ésatöbbiésatöbbi. Napról napra tovább formálódik bennem, hogy mi is történjen december 29-én 10.00 - 14.00 óra között. Hamarosan jövök minden részletre kiterjedő írásommal.

Most újra átélhetem a készülődés közben, hogy biza' az örömteli gondolat és annak fizikai megnyilvánulása között ebben a kopogtat6ó=fizikai világban időre és tettekre is szükség van. Szerencsére ezek is örömmel és jókedvvel töltenek fel, így egy nagyon jó hangulatú 1üttlét vár ránk. 

További csudás legjobbakat kívánok mindenkinek! Békességben az idővel, önmagunkkal és mindenki mással is.



2015. november 10., kedd

Hogyan vagyok tünet mentes...

Korábban már írtam a "lakás-albérlet-hogytermelemki" kálváriámról, ami bennem és így körülöttem is kavargott heteken át. Szerencsére egy négy napos Szerelmes Zarándoklat időben észhez térített, mi több, kellőképpen fel is töltött. Külön hálás vagyok a vezetőinknek Krisztának és Zsoltnak és nem utolsó sorban Zoli bácsinak a finomságos ételekért. No és minden kedves társamnak, akikkel együtt töltöttük ezeket a varázslatos napokat.

Szóval ott az erdő csendjében teljesen tisztán lát6óvá vált számomra, hogy újabb kapujához érkeztem a tünet mentességemnek. Egy hajszálon múlott, hogy a testemet kikészítsem. Az erdőben a lábam a harmadik napon jelzett: enyhén görcsölni kezdett az egyik vádlim, és nem chitult estére sem. Észrevettem "kimaradok", "lemaradok" játszmákat magamban, azt is, hogy rágörcsöltem a "eztakicsitmárkibirom"-ra, hiszen már csak egy nap volt hátra. 

Szinte visszhangzott bennem egy szó, amit anno az autoimmun betegség kezdetén ismételgettem: ELFÁRADTAM. Így a támogató légkör segítségével megszületett bennem az a döntés, hogy megengedem magamnak a pihenőt. Ennek lett az az eredménye, hogy a társaimtól külön töltött pihenő idő is az örömteli pillanatok számát szaporította. Majd velük együtt fejeztem be a zarándoklatot Tihanyban az Apátságban, Meg6ó, felszabadító és maradandó élménnyel gazdagodva. Köszönöm mindenkinek.

Hogyan vagyok tünet mentes egy gyógyít6atlannak diagnosztizált betegséggel a "listámon"? Úgy, hogy amikor a testem jelez, és megijedek, hogy nem múlik a fájdalom, akkor a lehető legrövidebb időn belül félre állok, kimondom a "varázsigét: nem-tu-doooom-mi van-ve-lem...és...figyelek. Figyelem a légzésem, a testem, a mozdultaim és a gondolataim is. Általában először leírom, hogy mit érzek. Mert az írás segít a felismerésben, és abban, hogy tisztábban rálássak a helyzetemre. Azt is tudom, hogy a fecsegéssel szétszórom azt az erőt, ami a döntéshez és a lépésekhez szükséges, ezért ezt igyexem kordában tartani. Ezt persze nekem nem könnyű. Majd megbocsátok magamnak, újra és újra, és közben:
  • hagyom, hogy előbukkanjanak a félelmek, játszmák, rájuk nézek és szeretettel szélnek eresztem azokat;
  • megállok; figyelek; lé-leg-zem;
  • átgondolom, hogy mit szükséges megváltoztatnom ahhoz, hogy a fájdalom megszűnjön; (fizikai és mentális szinten is - ha kell gyógyszert is használok)
  • megvizsgálom, hogy mennyire tértem el a saját tempómtól;
  • kicserélem a félelmet gerjesztő gondolatokat, cselekedeteket; 
  • amikor úgy érezem, hogy egyedül nem megy, akkor segítséget kérek, olyanoktól, akik elfogadnak úgy, ahogy vagyok;
  • pihenek :)
...és újra és újra változtatok és változom...

Gyakorlat:
Figyelem a testem jelzéseit és észreveszem a legapróbb kényelmetlenséget is. Észreveszem, ha elfáradtam, észreveszem a fájdalmat, és a saját erőnlétem szerint döntök a pihenésről. Szánok időt  a feltöltődésre, és gyengéden bánok magammal a legnagyobb kihívások közepette is. Megbocsátok magamnak akkor is, ha olykor elvétem a tempót. Szeretem magam akkor is, amikor változtatok.

Csodás legjobbakat mindenkinek!
Csajági Ildikó
ÖrömTréner

2015. november 1., vasárnap

Vagyok, ahol vagyok...

Nem olyan régen egy Robin Williams halálával kapcsolatos cikk és videó 6ására kigurult belőlem egy újabb vers. Az írás végén azt is elolvas6tjátok. Előtte azért merengek egy kichit chilisen, hogy mi a viszonyom nekem MOST a halállal.
Ahogy a halottak napját figyelem magamban újra azt tapasztalom, hogy egy örömteli érzés ébred bennem, ahogy a világító mécseseket nézem a vonat ablakából. Lehet morbidnak tűnök. Inkább itt írogatok, a "temetőjárás" helyett. Azt kérdeztem magamtól, hogy miért is? Az egyik egyszerű válaszom az lett erre, hogy a szeretteim ITT VANNAK: BENNEM élnek.


Ez is üres frázis volt amíg igazán közeli hozzátartozóm el nem ment. Először a nagyim távozásakor érintett meg a hiánya valakinek, aki szerves része volt az életemnek. A gyermekkorom nyarait náluk töltöttem, a "varázs-teáája"  a mai napig a téli esték fontos kelléke. Hála érte :) A saját halálhoz közeli élményeim számolták fel bennem teljesen a távozással kapcsolatos félreértelmezéseimet. Ennek a feldolgozásában sokat segített az általam is oly sokat emlegetett könyv: A csodák tanítása.

Az édesapám elvesztésekor a fájdalom és a hiány érzésébe keveredett mindig egy kis kuncogás, mintha mindig suttogta is volna:"itt vagyok". Azóta (2012) természetessé vált számomra, hogy elmosolyodom és gondolataimmal "megmutatom" Neki, hogy mi minden változott meg, amióta nincs testben köztünk. Szokásommá vált örülni az életnek és tisztelni minden pillanatot és ÉLményt, amit még átélhetek. 

Nem régen egy Tolték orákulum kirakás kapcsán a mexikóiak halálhoz fűződő viszonya is abban erősített meg, hogy az életre figyeljek. Ők ugyanis megszentelt szimbólumként tekintenek az elmúlásra, és nem az élet ellenségének, hanem egyenrangú partnerének tartják a fizikai testből történő elmúlást. Azt vallják, hogy mivel a halál biztosan bekövetkezik, ezért inkább a halál mindent elsöprő és kiegyenlítő erejére  érdemes figyelni. Náluk a halottak napja egy vidám népünnepély. Lehet a mexikói szappanoperák is ezért olyan harsányak :) 

Nem járok temetőbe és mégis. Szívesen bringáztam ki a nyáron is, és ha úgy viszi az utam, akkor teszek egy kört, és figyelem a hangulatát. Azért is érdekes, mert gyermekkoromban úgy jártan oda, mint egy játszótérre. Anyukám kolléganője korán elveszítette a kisfiát, és "Őhozzá" mentem mindig vígan. Amikor iskolás lettem büszkén olvastam a neveket, köszöntem az ismeretlen ismerősöknek, és számolgattam, hogy ki mennyit élt. Aztán egyszer csak megjelent bennem a félelem, megérintett, hogy "ittnemlehetígyviselkedni", hogy milyen lesz, amikor nem hallom a hűtő zúgását, megijesztett az éjszaka csendjében a pulzusom és a szívem zakatolása. Akkor és ott valami úgy rakódott össze bennem, hogy a halál félelmetes.