Hely-változás, átváltozás...

Amikor belül változások indulnak, akkor az kívül is bemozdítja a teret. Konkrétan is. Ilyenkor átsuhan egy gondolat: "hmmmdejóólennegyműteremitthonra"...és egyre csak sorjáznak a "dejólennék" :) Ez olyan, mint amikor azt érezzük, hogy szomjas vagyok, akkor már a szervezetben valahol hiányzik egy kis folyandék, és minél tovább húzzuk az időt, annál feszítőbb lesz az érzés, hogy HOL1POHÁRVÍÍÍZ!!!

A változás számomra olyan, mint egy pohár víz. Van/volt, hogy felkínálja/ta az Élet, és legyintettem: köszi, most nem kérem. Aztán kiderült, hogy biza' észre sem vettem, hogy már mióta "nem ittam". Manapság kívánchian várom, hogy milyen ajándékot rejteget magában. Ebben a mostani költözős folyamatunkban is nagyon jól követhető, hogy hol bukkannak fel a saját rejtett aggodalmaim, mikor köszönnének be, ha hagynám. Itt-ott bekopogtat a környezet és a régi életem mintája - "kifogodtudnifizetni", "holleszelutána" , "milyenleszegyedülagyerekeidnek" blablabla. És nagyon jó azt figyelni és érezni, ahogyan minden 6ás mellett és közben minden halad a maga tempójában. Hálás vagyok minden kérdésért, 5letért, mert mind-mind a lehető legjobb megoldás felé terel, amit szerencsére már nem kívánok egyedül kitalálni. Mert úgy sem tudnám.

Amikor egy-egy lakást megnézek, akkor merek ott a helyszínen is arra támaszkodni, ami ÉRZEK. Figyelek és arra is figyelek, amikor valami elterelné a figyelmemet. Számomra a félelem arcai olyanok, mint az ijedt gyerekeket. "Ők" az egóm eszközei. Már nem küldöm a sarokba vagy a sorvégére ha felbukkannak. Már nem veszexem "velük". Hol hangosan, hol némán szólok, ahogy a helyzet megkívánja. Nem akarom legyőzni vagy átalakítani egyiket sem. Inkább úgy teszek, mint azokkal a gyerekekkel, akik megijednek: "Gyere ide-nézd-megmutatom-menjünk együtt." Kibékültem a félelemmel és egyre kevesebb időre és ritkábban találkozom "az arcaival". Nem bújok el előlük senki és semmi mögé - és ahogyan mindenféle tanítások mondják: ELTŰNNEK, ÁTALAKULNAK, ELPORLADNAK, FÜSTTÉ VÁLNAK. Lehet, hogy ott sem voltak? 

Gyakorlat:

Figyelek és felismerem a félelmeimet, bármilyen formába is csomagolják a történések. Figyelek és elfogadom a félelmeket, mert tudom, hogy belőlem vetítődik ki. Tudom, hogyha nyugalommal közelítek magam felé a csoda megtörténik: az elmém megnyugszik, és minden és mindenki a helyére IGAZodik. Ahogy benn, úgy künn :) Ahogy a bennem lévő félelmek elporladnak, a környezetem is a nyugodttá, támogatóvá válik. Abba hagyom a félelem kivetítését, helyette nevetést és rendezettséget sugárzok. Hátralépek és Határtalan Öröm és Szeretet bölcsességét követem. 

Ne a hiányra koncentrálj...

Ezt a mondatot is megtaláljátok abban az új részében az oldalnak, amit a nyári elvonulásom közben rendeztem össze Öröm-Hír-Adó néven.

Annyiszor írtam már ennek a gondolatnak a kapcsán, hogy szinte unalmas is lett számomra. Hallottam, ahogy az egóm a háttérben pampogta: "jaaajjjmáááánmeginteeez-TUDOOOMMM". Erre jönnek a helyzetek válaszul, hogy akkor CHINÁLD - chináld úgy, hogy ne a hiányra koncentrálsz. Ehhez a költözés egy ideális pillanat, és a finisbe érkezett ez a téma most az életemben. Nagyszerű helyzet gyakorlat ahhoz, hogy milyen nyugalommal megélni egy ilyen váltást, változást. Hmmm, mindig van hely a fejlődésre :) :) :)

Még mielőtt azt hinné bárki is, hogy minden pillanatban maga vagyok a megtestesült nyugalom, szólok, hogy NEM. Azt viszont jó érzés figyelnem, hogy amikor az egóm követeli az új címet, ahol majd szeptember 1-től élek, amikor méltatlankodik, hogy mikor lesz már a kulcs a kezemben, akkor ez olyan érzés, mintha a lépcsőházból, vagy az utcáról szűrődne be valami zaj. Ha közelebb kerül, akkor pedig azonnal előkerül a jó öreg: ÜLJ LE - LÉLEGEZZ - NE MOZDULJ gyakorlat :) Nagyon hálás vagyok, hogy az elmúlt egy hónapban ennyit lehettem nyugalomban, csendben, a természet minden erejével támogatva és olyan barátok és emberek között, akikkel minden pillanat maga a megtestesült jókedv volt. Ennek az ÉLMÉNY-CSOMAGNAK a segítségével is könnyebb, hogy kívül maradjanak az egóm pánik keltő "okosságai".

Jaaaaa és itt van a kedves nyitó - illetve a címben szereplő - mondat. Szóval térjünk csak vissza az elejére, azaz oda, hogy "Ne a hiányra koncentrálj". Amit 2007 óta dob fel újra és újra a csendes elmém és számtalan krízisen segített már át, most a pakolás közepén újra teljes Hang-Erőre kapcsolt bennem. Nem is olyan régen, a könnyeim függönye mögül érkeztem az "értelmezés"-ben oda, amikor a reggeli csoda-gyakorlatomat olvastam éppen, hogy: átadok minden félelmemet. Abba hagyom végleg az Égtől leválasztott életemet. Ehhez hozzákapcsoltam azt a csodás mondatot is, hogy "Csak az lakozik az elmémben, amit Istennel együtt gondolok"