Kedves Nap-L-OMmmmm...

1995. december 2. hajnal 4:20

"Mivel képtelen vagyok lecsendesíteni az agyam, ezért néhány dolgot leírok. 

Ezeket már rég cipelem."

Ezekkel a sorokkal "indult" tudatosan az a szokásom, hogy kiírom magamból a feszültséget okozó gondolataimat. Akkoriban ennek nem tulajdonítottam gyógyító vagy terápiás jelentőséget. Sőt! Eleinte gyerekesnek is tartottam és szégyelltem is, hogy milyen buggyant dolog már ez. Mivel gyerekként is mindig voltak naplóim, olyan amibe beleírtam a verseimet, a 7köznapi élmények egy részét, így teljesen az "olyangyerekesvagy" címke mögé raktam ezt a típusú kommunikációt. Ma már tudom, hogy egy nagyon 6ékony gyógyulási eszköz a naplózás.

Sajnos nincsenek már meg a gyermekkorom feljegyzései, pedig élmény lenne visszaolvasni az akkori életem pillanatait. Most miközben írni kezdtem ezt a bejegyzést, jutott eszembe az egyik versikém. Így maradt fenn az emlékeimben (7-8 éves lehettem): 

Karácson, karácsony,

vajon mit hoz nékem

az én mikulásom.

Babát hoz vagy labdát?

Nem kell nékem labda

se gyönyörű baba,

csak, az, hogy mindig 

a jókedvemben

jöjjek ide haza.

Készül, chiszolódik egy új fejezet/fül/oldal ide a DzsojLájf "rezidenciámba" a többi írás mellé.  Ehhez az alkotáshoz a tengerparti nyugalom és az elfogadó baráti hangulat ideális közeg. Rendezgetem a papírjaimat, lapozgatom a naplókat.

Zárójelben jegyzem meg, hogy július 17-ről 18-ra virradó éjszakát a szabadban töltöttem a közeli öböl védelmében. A hajnali kábulatom, a napfelkelte meg6ó élménye és az okos telefonom oktalansága együtt szülte meg azt a helyzetet, hogy egy nappal korábban kürtöltem világgá a fiam születésnapját. Amikor ez nyilvánvalóvá vált számomra, rám tört a "hibáztálmegint" nyomógombom rikoltása.

A jókedvű társaság és az "írásmániám" mind, mind segítettek, hogy tova illanjon belőlem a feszkóóóó. Természetes tevékenységemmé vált az írás, és már nem bántom magam ezért sem. Sőt! Örömmel teszem, hiszen a tevékenységeim és a gyógyulásom szerves részéve nőtte magát. Hagyom, hogy újra és újra megszülessen az a formája, ami a magam örömén túl, a mások örömét is szolgálja.

Gyakorlat:
Rendszeresen ránézek a szokásaimra. Hajlandó vagyok változtatni újra és újra. Azokat a mintákat, amelyek építenek, buzdítanak, fejlesztenek azokat megtartom, amelyek akadályoznak, azokat pedig szélnek eresztem. Itt és Most!