Hullámok mindig vannak...

Amikor sok évvel ezelőtt a spanyol tengerparton volt szerencsém dolgozni, és minden nap a tenger volt a fő terep, ahol az élet zajlott, akkor született meg bennem az a nyilvánvaló tapasztalat, hogy HULLÁMOK MINDIG VANNAK. Abban persze vannak különbségek, hogy mennyire nyugodt a felszín, vagy nem, abban is, hogy mekkorák a hullámok, kicsik vagy akár nagyobbak. Hosszú kihagyással jósorsom újra  a tenger mellé hozott. Itt élem most a 7köznapok örömét, és figyelek. Magamra, másokra, a bennem hullámzó érzésekre, gondolatokra, érzelmekre. Figyelek és lassulok. Gyógyulok tovább.

Elém került épp egy gyakorlat A csodák tanításából. Ez az a könyv, ami olyan természetes része az életemnek, mint az, hogy lélegzem.

Íme a részlet:

"Ki az, aki képes Krisztusban újjászületni, ha nem az, aki megbocsájtott mindenkinek, akit lát, akire gondol, vagy akit elképzel. Szabad lehet-e az, aki mindenkit bebörtönöz? A börtönőr ugyanis nem szabad, hiszen össze van láncolva azzal, akit fogva tart. Biztosan tudnia kell, hogy nem szökik meg, ezért azzal tölti az idejét, hogy a raboskodón tartja a szemét. A rácsok jelentik a világát, melyben foglyával együtt él. Az ő szabadságán keresztül vezet az út mindkettőjükéhez.

Ne tarts tehát senkit rabságban. Megkötés helyett inkább engedj el; így leszel te magad is szabad.

A módszer egyszerű. Valahányszor beléd hasít a harag, vedd észre, hogy egy kardot tartasz a fejed fölött.Lezuhan vagy felemelkedik - attól függően, hogy az ítélkezést vagy a szabadságot választod. Így mindenki, aki látszólag haragot vált ki belőled, a megmentőddé válik, aki kiszabadít a halál börtönéből.

Ezért fájdalom helyett inkább hálával tartozol neki." 

A csodák tanítása: 192. feladat

Gyakorlat:
A megbocsátás elchitítja a hullámokat az elmémben és az életemben. A megbocsátás kulcsával a kezemben minden félelmemet nyugalomra cserélem, és szabad utat nyitok magamban az örömteli és szeretetteljes pillanatoknak.

fotók: Vrboska központ - Csajági Ildikó