Nincs kivétel...

A napokban újra többször jött szembe velem az a gondolat, hogy "azértvannakkivételek" - és visszaemlékeztem, amikor még az egóm engem is becsalogatott ebbe az "utcába". Mostanra már biztosan tudom, hogy bármi, ami a környezetem témáiban, helyzeteiben megérint, visszatér hozzám, akár csak gondolati szinten is, az BENNEM is ott VAN, és gyógyulásra, helyreigazításra vár; és avval tudok a legtöbbet segíteni minden érintettnek,  ha elsősorban magamban tisztogatok. 

Rendszeresen tudatosítom magamban, hogyha segítséget kérnek tőlem, akkor amit mondok másnak, azzal egyidőben magamnak is mondom. Amit másról mondok, magamról is mondom Minél hamarabb chitul az egó(m), annál hamarabb oldódnak a feszültségek. Bennem és körülöttem. Teljes bizonyossággal vallom, hogy a boldog életem kulcsa a megbocsájtás. Minden szinten. Nem a segítő-gyógyító-egó gőgjétől illatozó, hanem a minden személyes szándéktól mentesített átadás.

Erre kaptunk megint tanúságos tapasztalatokat az elmúlt héten. Egyik kedves barátnőm ijedten hívott fel és igaz, hogy sikerült megnyugodnia a beszélgetésünk végére, de csak két nappal később "láttam meg", hogy "elfelejtettem" a szokásos tisztogatásomat - amit a hooponopono "háttérZENe" ad - a kavarodott pillanatokban. Az egóm pillanatok alatt felkapta a segítő jelmezét és ennyi elegendő volt, ahhoz, hogy az éberségem kitakarja(m).

A hooponopono háttérZENe azt jelenti nálam, hogy gyakran anélkül, hogy tudnám miért is "kántálom", arra leszek figyelmes, hogy belül, bennem szól a mondóka: "Sajnálom, kérlek bocsáss meg, köszönöm, szeretlek." . Van, hogy utazáskor, séta közben, szóval bárhol és bármikor. Előfordul az is, hogy hajnalban erre ébredek. Akad, hogy kapcsolódik hozzá személy vagy helyzet, de olyan is van, hogy semmi konkrétum nem derül ki számomra. Hagyom és bízom. Mert nem tudom, és ezzel együtt át is adom: alakuljon úgy, ahogy minden érintett számára a lehető legjobb.

A fenn említett barátnőmtől másnap délután már "katasztrófa" hangulatú hívást kaptam, és arról is beszámolt, hogy "mindenki", akivel napi kapcsolatban áll, sorra besokaltak - mindenkinek elege lett. No ekkor kaptam "észbe" - Óóó!!! Az egó(m) valamiben tecceleg. Azonnal elkezdtem a szokásos tisztogató soraimat. 

Először személytelenül: "Visszaadok szeretettel és megtisztult formában mindenkinek mindent, ami nálam van és ami az övék...és...Visszakérek szeretettel, megtisztult formában mindent, ami másnál van és az enyém." Ilyenkor beugrik arc, helyzet szituáció is, és akkor az adott személlyel kapcsolatban is végigcsinálom ugyanezt...és...az ítélkezések sora tud ilyenkor előkerülni, és tova tűnni. Az előjelük lényegtelen!

"Amilyennek őt látod, olyannak látod magadat. Ahogy vele bánsz, úgy bánsz magaddal. Amit róla gondolsz, azt gondolod magadról. Soha ne feledd ezt, mivel őbenne vagy megtalálod, vagy elveszíted önmagad."  Olyan idézet ez A csodák tanításából, amit az egó(m) szívesen megfúrna, és mindig keresi  is a kivèteleket, és ki is tudna alkudni legalább egy kivételt, ha hagynám. De bebukta - amint észreveszem, nincs esélye.

A beszélgetések közti időben tettem a dolgom. Masszíroztam, alkottam és újabb felismeréseket tettem bele a megbocsájtás nyugalommá-átalakító-gépezetébe. Figyeltem. A nyugalmamat, a gondolatokat, amiket az egó(m) keringetett - és azt, ahogyan a megbocsájtás tüzében elégtek a felesleges okoskodások, és az értelmetlen feltételezések.

És akkor jött a csoda átalakító híre: reggelre a barátnőm teljesen visszatért a nyugalmi állapotába és sorra hívták az előző napon kiborult "csajok", hogy legyen minden úgy, ahogy lenni-e kell. Utólag mind a ketten vissza tudtuk vezetni, hogy hol volt az a pont, amikor az ijedtség nála beindította a katasztrófa hangulatot, és ahogyan akkor és ott bennem pedig a segítő-megmentő szerep aktiválódott - az átadás helyett.

Gyakorlat:

Minden helyzetben észreveszem, hogy mi az, ami tisztítást, gyógyítást kíván: bennem. A védekezés-támadás és a segítő-gyógyító játszma helyett a megbocsátás erejét és energiáját használom a magam és mindenki más megkönnyebbülésére. Tudom, hogy mindenki története egy újabb lehetőség számomra, hogy a fejlődést és a boldog életet válasszam a félelem helyett.

Fotó: net