Tegnap "megünnepeltem" az új szülinapomat - 04.04-e lett az a nap, amikor mindenképpen emlékezem arra, hogy nem vagyok sem jó, sem rossz. Akkor éreztem tisztán: jó, hogy vagyok. Négy éve, hogy megéreztem, azt, hogy meggyógyultam - az akkor kívül autoimmun betegség formájában tomboló állapotomból - és türelmet kértem, hogy kibírjam, amíg ez a fizikai testemen is átíródik. Megkaptam. Átíródott, és íródik nap, mint nap.
Nem tudtam elképzelni a türelemnek ezt a fokát, amit az a tudat ad, hogy nem magam akarom kitalálni magamat. Újra és újra átélem azt az örömet, hogy megengedem az Életnek, hogy történjen velem. Nagyon szerencsés vagyok. Megdolgoztam és dolgozom érte ma is.
Nem pottyant az ölembe beleeee - közben mégis. Minden nap tudatosítom a döntésemet. Minden nap figyelek arra, hogy ne hibáztassam magam - evvel együtt mások hibáztatása is csökken. Hiszen ők engem tükröznek vissza.
Mintha egy fordítógép épült volna be az elmémbe, épült volna belém: amit kinn látok, hallok, érzékelek, azt magamban kezdek utána járni, és átalakítani. Amikor egyedül nem tudok elindulni befelé, akkor szerető segítőket keresek hozzá.
Ez a szokás a sejtjeimet, a testemet, az arcomat és a mindennapjaimat is simítja. Amikor anno 7kor indulni kellett a vonathoz, amikor ébreszteni kellet a gyerekeket és szendvicseket gyártani, amikor 10-kor kezdődött egy tárgyalás, akkor az a HANG, ami a teremtésem lépéseiben MOST is vezet nem tudott bennem eljutni a tudatomig. Túl zajos, okos, mozgalmas voltam. Mert tudtam mit akarok, és azt meg is akartam valósítani, úgy, ahogy én gondoltam ki. Tök rendben is volt. Semmi baj nincs vele - és mégis. Mert azt, hogy mindenki számára mi a legjobb megoldáshoz, az én kis csavaros agyam sem képes kitalálni. Élvezem az emberi időbeosztásom és az isteni időzítés együttműködését.
Gyakorlat:
Döntöttem. Minden magamról és másokról alkotott képemet és véleményemet elengedem. Hagyom, hogy mindenki számára a lehető legjobb formájában nyilvánuljon meg minden.
Csodás legjobbakat kívánok mindenkinek!!!
Nem pottyant az ölembe beleeee - közben mégis. Minden nap tudatosítom a döntésemet. Minden nap figyelek arra, hogy ne hibáztassam magam - evvel együtt mások hibáztatása is csökken. Hiszen ők engem tükröznek vissza.
Mintha egy fordítógép épült volna be az elmémbe, épült volna belém: amit kinn látok, hallok, érzékelek, azt magamban kezdek utána járni, és átalakítani. Amikor egyedül nem tudok elindulni befelé, akkor szerető segítőket keresek hozzá.
Ez a szokás a sejtjeimet, a testemet, az arcomat és a mindennapjaimat is simítja. Amikor anno 7kor indulni kellett a vonathoz, amikor ébreszteni kellet a gyerekeket és szendvicseket gyártani, amikor 10-kor kezdődött egy tárgyalás, akkor az a HANG, ami a teremtésem lépéseiben MOST is vezet nem tudott bennem eljutni a tudatomig. Túl zajos, okos, mozgalmas voltam. Mert tudtam mit akarok, és azt meg is akartam valósítani, úgy, ahogy én gondoltam ki. Tök rendben is volt. Semmi baj nincs vele - és mégis. Mert azt, hogy mindenki számára mi a legjobb megoldáshoz, az én kis csavaros agyam sem képes kitalálni. Élvezem az emberi időbeosztásom és az isteni időzítés együttműködését.
Gyakorlat:
Döntöttem. Minden magamról és másokról alkotott képemet és véleményemet elengedem. Hagyom, hogy mindenki számára a lehető legjobb formájában nyilvánuljon meg minden.
Csodás legjobbakat kívánok mindenkinek!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.