Kavargó gondolatok...

Pár hete történt: ülök egy kávé mellett, egy hangos kávézó napos asztalánál, és a pohárba révedek. Felnézek és körülöttem az élet pezseg. Az érzelmek és az emberek keverednek, mint a tej fehérje a kávé feketéjével. Bennem is, és körülöttem is. A könnyeim csendesen az arcomon legördülnek, és ahogy az ismerős és ismeretlen arcok sorát követem, csak mosolyog a szívem: "Köszönöm, hogy itt lehetek. Köszönöm Atyám, hogy még itt lehetek. Örülök, hogy ismerhetlek. Örülök, hogy megleltelek. "

...és furcsán boldog vagyok és hálás azok miatt, akikkel a búcsújuknál - így vagy úgy - ott lehetek...

És ahogy továbbra is befelé figyelek, a kezem a papíron sorról-sorra halad, és táncol bennem a fájdalom, a szomorúság és az öröm - együtt, össszekapcsolódva, ahogy a betűk előttem a lapon. Örömmel tölt el, hogy jómagam itt lehetek, és nézhetem az eget, a napot, a fellegeket, és érzem a hullámzó érzelmeket. Minden pillanatnak, csendesen utat engedek. 

"Öleld meg kérlek a munkába indulót, öleld meg kérlek a melletted szunnyadót, öleld meg kérlek a fákat, a padokat, és engedd szélnek a haragodat." - Serenity lett enne a Hangnak a neve az évek során bennem, akitől ezeket hallgatom - hagyom. 

Az Édesanyám kertjében gyűjtöttem ezeket a virágokat, amit az első képen lát6tok - érdekes analógia: a préselés alatt kilapultak, kichit megfonnyadtak - mégis szÉpek. Játszatok a képpel is - amit láttok, és amit elindít bennetek. Játszatok!

És íme azok a további sorok, amelyek még előbújtak:

Az EGYben

Oly sokan elmentetek.
Hirtelen és váratlan,
vagy lassú sétában,
vagy vágtában,
kit, a "mi" vagy a "hogy"
ahogyan
elragadott.

Oly sokan elmentetek.
Fiatalok és öregek,
barátok és ismeretlenek.

És én is kichit
mindig elmegyek
veletek.
Az emlékeimbe,
a szívembe;
Olykor a könnyeimbe,
olykor a csendembe.

Mert jó nekem OTT veletek.
Ismerős, és mégis idegen.
Újra ODA időzni, és
a testemmel ITT kávézni.

Fura az érzés,

fura az illat,

fura a pillanat.

Oly sokan elmentetek.

Vagytok, akik már 

át is léptetek.

Régen azt hittem, 

hogy mindent

elvittetek, amit

ebben az 1 életben

megélni nem

lehetett.

És most, 

furcsa az 

örömöm, és 

mégis valódi,

hogy én 

még mindig

itt lehetek.

Megszülettetek, 

oda, hová én

most még nem 

mehetek.

Nem is engednek, 

mindazok, amiket

a szívemben Ti

meg nem éltetek.

Megszületek.
Veletek és
Tibennetek.
Ígérem, egyszer
én is oda megyek.
De addig még
oly sok helyre
elmehetek.

A szívemben
veletek, és
a testemben
nélkületek;
ölelek.

Oly sokan elmentetek.

Amikor az én időm 

is elérkezik, akkor

a hajnali harmattal 

közétek útrakelek.

De addig még oly

sokat felnevetek.

Elmentetek.

Éljetek, ahogy 

itt élni nem lehetett.

Éljetek.
A Fényben,
ahol mindenki  

EGY veletek.

Köszönöm.

Ámen

ÁldásÁldásÁldás

2015. 04. 18. 17:49

Gyakorlat:

A fizikai világ működésével és törvényszerűségeivel is harmóniában ragyogok. Visszaadok mindenkinek mindent, szeretettel és megtisztult formában, ami az övék, és eddig nálam volt. Visszakérek mindenkitől mindent, szeretettel, megtisztult formában, ami az enyém, és eddig másoknál volt. Békességben élek önmagammal, és a teremtett világgommal.

Fotók: Pethes Zsuzsi