Hajnali 1:15 Mély a nyugalom és a csend körülöttem. Mindenki alszik és a város is kezd elnyugodni. Megébredek, ránézek az órára és máris merülök vissza egy másik élménybe.
3:25 egy következő felpillantás, mert ezek csak villanások a szobámból és máris "megyek tovább" az álmok színes mezején.
Hajnali 4:08. Hallani a madarak chiripelését, még itt a fővárosban a Mester utcánál is. Már indulnak a villamosok, elindulnak az autók, de a madarak még hangosabbak. Ahogy erősödik a város morajlása, úgy halkulnak a chicsergők. Napközben is trilláznak, régen nem vettem észre, mert akkora zsivaj volt a saját fejemben az élet forgatagával együtt, hogy minden finom rezdülést elnyomott bennem. A szülői házunknál vidéken sem hallani ilyen tisztán a rigókat :) A kutyák csaholása ott a "zene", meg a baromfi udvar, és a kertben ülve a rádiók hangja szól.
Rendszeresen ébredtem hajnalban, és mindig, ahogy megláttam az órát, máris elkapott valami gondolat. Gyakran pörögni kezdett az agyam és intézkedni kezdett, amitől aztán kellően fáradtan ébredtem. Voltak másfélék, mesések, regényekbe illőek. Sokáig nem tulajdonítottam ezeknek jelentőséget. Aztán egy idő után - kb. 20 éve - mindig tettem a fejemhez tollat+füzetet, hogy fel tudjam jegyezni, amit ilyenkor "hallok". Ösztönösen írtam fel a dátumot és az időt is. Az olvasmányaim, az önismereti munkáim, a tanítóim által chiszolódott és alakult ki az, ahogyan most az álmokhoz viszonyulok.
Cenzúrázás nélkül, félig csukott szemmel szoktam ebben a féléber állapotban jegyzetelni, és van, hogy napokig elő sem veszem, hogy mit is írtam. Az is gyakran előfordul, hogy egy történés közben bevillan pár kép és gondolat. Amikor pl. a Mária utcai klinikán gyógyultam, egyik hajnalban konkrétan a mellettem fekvőnek "érkezett üzenet". Onnan tudtam, mert a nevét ís leírtam: "Mondd meg Orsinak, hogy"...blablabla. Másnap, amikor átadtam az "üzenetet", meglepődött és azt mondta: Ó, te egy nagy médium leszel. Az éppen vedlő egómat megérintette ez a mondat, de szerencsére a szívem már tudta: Istenments'!!!
Ez is milyen szép: Isten-ments! Számtalan ilyen automatikus szófordulatunk van, ami nem is tudatosodik. És Ő elindul a megmentésünkre, csak gyakran, mivel nem is tudjuk mit beszélünk, mire megérkezik a felmentő sereg a kérő, már odébb loholt.
4:33 Ez az írás elkészült - ennek az írásnak a tengelyét egy hajnali jegyzetem adja. Ilyenkor újra visszaalszom, és egy másik "rétegből" jönnek képek, épülnek történetek. Közelítenek a 7köznapi tennivalókhoz. Az évek során az írásaim alapján kialakult egy "rendszerem". Egy rendszertelen rendszer, mert semmi nem tuti, ez a nagyon jó benne. Nem engedem, hogy az egóm elvárást kalapáljon bármiből is, és korlátozza a szabadon érkező - vagy éppen nem érkező - képeket.
5:55 Finoman jelez az ébresztőm, hogy 6.00-tól már a nap indításához tudjak készülődni. Ilyenkor nézem át amiket feljegyeztem. Nem elemzem, átfutom, hogy el tudom-e olvasni, és majd kiderül, hogy mikor lesz velük dolog. Magamban, elmondom a "mondókáim", figyelem, ahogyan az izmaim ébrednek, mozdulnak, és leírom a megerősítő mondataim. Elolvasom a napi csodagyakorlatom - szóval jól lakatom az egóm, hogy az örömteli dolgok felé forduljon a figyelme.
Aztán előveszem az Angyali számok könyvem, ha éppen úgy érzem, és elolvasom, azokat a számokat, amelyek az éjszaka során megérintettek. Nézzük például a 408-at: "Isten és az angyalok örömteli szeretete mosolyog rád, és megvilágítja gondolataidat és tetteidet. Áldásesővel áraszt el a Menny, szellemi és anyagi síkon egyaránt"
Nekem így könnyebb mosolyogva kezdeni a napot. A tennivalók úgyis ott vannak a naptárOMban sorban, sőt, a fejemben lévő kockás füzet margóján várják a sorukat, hogy megvalósuljanak.
Gyakorlat:
Minden reggel és este összekapcsolódom a nyugalommal. Nyitott vagyok az isteni inspirációra és átadok minden gondom újra és újra a Gondviselőnek.
Nyugodt és örömteli szép napokat kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.